Amikor 1999-ben Jelcin eldöntötte, hogy Putyint jelöli utódjául, még senki nem gondolta volna, hogy milyen óriási jelentőségű döntést hozott. Az egykori KGB ügynök okos volt és rendkívül művelt, valamint nem utolsó sorban a nemzetközi jog szakértője. De azt senki nem gondolta volna, hogy mindemellett remek üzletember is. Pedig ami azt illeti, az.
Az elmúlt héten Kína Putyin jelenlétében aláírt egy mérföldkövet jelentő megállapodást, mely szerint a következő időszakban 400 milliárd dollár értékben fog természetes gázt vásárolni Oroszországtól. Moszkva ezzel igen jelentős lépést tett az ázsiai kontinens feletti befolyásának növelése érdekében. A 30 éves időtartama szóló üzletről folyó tárgyalások csúcspontjaként Putyin elnök kétnapos látogatást tett Kínában, ezzel együtt már az egyeztetések megkezdésekor is világos volt, hogy politikai okokból a a szerződést mindkét fél alá fogja írni. A megállapodás amellett, hogy gazdasági lökést ad Oroszországnak, önbizalmát is táplálja éppen akkor, amikor az Európai Unió gazdasági szankciókkal sújtja Moszkvát és orosz üzletemberek és tisztviselők bankszámlái kerülnek befagyasztásra az ukrajnai fellépés miatt. Oroszország a kínai üzlettel óriási lehetőséget kap gázpiacának diverzifikálására, így az Európai vásárlói igényektől való függetlenedésére.
Az orosz gazdaságnak egyáltalán nem tett jót Moszkva nyugati hatalmakkal folytatott vitája az ukrán konfliktus kapcsán. A sorozatos politikai csatározás Putyin megítélésére is káros hatással van.
A megállapodás lehetővé teszi, hogy az orosz központi hatalmi kontroll alatt álló Gazprom társaság óriási mennyiségű gázzal lássa el a kínai állami tulajdonban lévő Kínai Nemzeti Petróleum Társaságot – hangzott el Sergey Kupriyanov, a Gazprom szóvivőjének részéről. Az összesen 400 milliárd dolláros üzlet értelmében, mely nagyobb értéket képvisel, mint Dél-
Afrika GDP-je, legkorábban 2018-tól kezdhet folyni a gáz Oroszországból Kínába.
De hogyan fogja mindez megváltoztatni Moszkva viszonyát Nyugat-Európával és az Egyesült Államokkal? Valószínűleg nem ismerjük Putyint annyira, hogy erre a kérdésre biztos választ adhassunk. 10 évvel ezelőtt azt mondta, hogy birodalmat akar építeni. Kritizálják és elismerik mindenért, amit tett vagy tenni fog. A legtöbb politikai elemző fél a nagy és erős egyéniségek fellépésétől a nemzetközi politikai életben, ugyanakkor még sokan emlékezhetnek arra, amit az elismert amerikai külpolitikai tanácsadó, Henry Kissinger mondott nem is olyan régen Oroszországgal és Kínával kapcsolatban. „A világnak erős kezű vezetőkre van szüksége Pekingben és Moszkvában.” Ami alatt természetesen azt értette, hogy Washington politikusai nyugodtabban hajtják este álomra fejük, hogyha ezeket az államokat erős hatalom tartja kézben.