Monthly Archives: április 2018

Szlovákiában új kormány lépett hivatalba, nem pedig előrehozott választás jön. Mindez az önök pártján múlt.

Bugár Béla: Szinte minden rajtunk múlt. Az uniós csatlakozás, a lisszaboni szerződés, a mostani helyzet megoldása, a meciari amnesztia eltörlése, és ezeket mindenki rajtunk is kéri számon. Kicsit sok ez annak fényében, hogy 6 százalékunk van.

Jelenleg. De nem éppen arról van szó, hogy amennyiben parlamenti választásra kerülne sor, akkor kiesnének a parlamentből?

B. B.: Nem. Bárkivel fogadni mertem volna, hogy amennyiben az első lehetséges időpontra, július 7-ére kitűzik a választást – amit az ellenzék nagyon nem akart, mondván: egyházi ünnepre esne, meg kulturális fesztivál is lesz, ám mi ragaszkodtunk volna ehhez a dátumhoz –, akkor a Híd kampány nélkül 7 százalék fölött végez. Ugyanis ilyen volt a közhangulat, és ha borítunk, akkor sokan azt mondták volna, hogy „na, végre, lehet kit támogatni”. De az előrehozott választásoknak ennél azért több tétjük van. Például hogy lesz-e stabil kormány, lehet-e a Smer, illetve a fasiszta Kotlebáék nélkül kormányt alakítani? A fölmérések azt mutatták, hogy nem.

Magyarországon sokan összetennék a kezüket némileg instabilabb kormányért…

B. B.: De én itt élek, és a feladatom többek közt az is, hogy a választóimnak az asztalra tegyem, amit megígértünk. Azzal, hogy a Híd kormányon maradt, lett még egy magyar miniszter, egyben miniszterelnök-helyettes is, folytathatjuk az elkezdett munkát, amely kisebbségi területen ez alatt a két év alatt többet hozott, mint az előző húsz év. A kisebbségi iskolák megmentésétől a kulturális alap bővítésén át a magyar nyelvű táblákig vagy a gyorsforgalmi utakig.

Ezért másították meg a szavukat? Hiszen az országos tanácsuk ülése után bejelentették: távoznak a kormányból.

B. B.: Akkor beszéljünk az előzményekről! Történt sajnos egy kettős gyilkosság. A teljesen érthetően fölháborodott újságírók elvesztett kollégájuk munkájával hozták összefüggésbe a gyilkosságot, és egyből így nyilatkozott a rendőrfőparancsnok is. Pedig a mai napig nem tudjuk, mi a pontos ok, viszont az országos fölháborodásban felszínre kerültek egyéb dolgok, mint például az uniós támogatásokkal kapcsolatos visszaélések. Egy demokratikus országban – még ha nem is közvetlenül felelős – ilyenkor le szokott mondani az illetékes, ezért kértük, hogy távozzon Robert Kalinák belügyminiszter, aki, ha időben lemond, talán nem jutunk idáig. Ám közben az is kiderült, hogy a megölt újságíró tényfeltáró cikke összefüggésbe hozható egy Olaszországból idetelepült vállalkozóval, aki állítólag kapcsolatban állt a kormányhivatal két alkalmazottjával, és fölszólítottuk Fico miniszterelnököt, hogy ezt a két embert bocsássa el.

Azért tőlünk nézve a szlovák élet kissé vadnyugatiasnak tűnik: nem a mostani volt az első újságírógyilkosság, akadt példa nyílt színi leszámolásra, és rabolták már el az elnök fiát is.

B. B.: Ebbe ne menjünk most bele; voltak különféle robbantások Pesten is. Nem mondom, hogy négy év egyedüli Smer-kormányzás után nem eshet ki számos csontváz a szekrényből, egy részük ki is esik, de nem minden igaz, ami megjelenik.

Ezért fogalmaztam úgy, hogy „annak tűnik”. Lehet az a megfejtés, hogy a szlovák sajtó jobb, mint a magyar, több mindent tár föl?

B. B.: Ez nem egyszerűen megfejtés, hanem biztosan így van. Nézze meg a közszolgálati adókat, a vitákban a műsorvezetők ellenzékiként lépnek föl az ott lévő koalíciós politikussal szemben, és Szlovákiában nem tudok olyan újságot mondani, amelyik kimondottan kormányközeli volna.

A közszolgálati médiát említette, nekünk erről a sorosozás jut eszünkbe. Mit szólt, amikor Robert Fico kijelentette, hogy Soros György áll a tüntetések hátterében?

B. B.: Ki volt az, aki itt Szlovákiában ez ellen fölszólalt? Csak a Híd politikusai. Emiatt kellett Ficónak mennie. Amikor elkezdődött a sorosozás, meg különféle összeesküvés-elméletekkel jöttek, hogy ki irányítja az utcát, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ezek után nem lehet tovább úgy kormányozni, mintha nem történt volna semmi.

Innentől azért érdekes törésvonalak jönnek létre, mintha a Híd nemcsak az ellenzékkel állna szemben, de koalíciós partnerének és magyarlakta hátországa egy részének is ellenzéke volna, hiszen ugyanígy sorosozik a Magyar Közösség Pártja is.

B. B.: Nem akarom értékelni, amit az MKP csinál. Mindenki azt teszi, amit a gazdája mond neki. Nincs ebben újdonság. A 2016-os választási kampányban készítettek egy plakátot, hogy Bugár Béla Győrben, a pályaudvaron győzködi a migránsokat, hogy jöjjenek át Szlovákiába. Ezzel nem tudunk mit csinálni. Vagy elhiszik az emberek, vagy nem, de engem aszerint értékeljenek, amit teszek.

Ha már pályaudvar: korábban ugyanerre a vonatra szállt föl maga Fico is. Nem mondott a menekültválság közben sem mást, és ezzel alapvetően alakította át a viszonyokat. Miközben koalícióra lépett egykori megveszekedett ellenfelével, azaz magukkal, aközben közel került a magyar kormányhoz, amely meg önök iránt nem viseltetik gyengéd érzelmekkel.

B. B.: A két miniszterelnök között azért volt jó az együttműködés, mert volt egyfajta egyezség, hogy a kényes témákat nem feszegetik, semmi olyanhoz nem nyúlnak, ami feszültséget okozhat. Szóba került például a kettős állampolgárság? Nem. Mindeközben ellesnek egymástól különböző politikai húzásokat. Azonban míg Orbánéknak ez a Soros Gyuri bácsiféle hergelés hozhat valamit a konyhára, addig nem vagyok biztos abban, hogy ez Szlovákiában is működik.

A rossz emlékű állampolgársági népszavazást követően ön épp e hasábokon azért bírálta Gyurcsány Ferencet, hogy látszategyeztetést hívott össze a határon túli szervezeteknek, pedig ott lett volna az erre hivatott fórum, a Magyar Állandó Értekezlet. Mikor vett részt utoljára bármilyen Máért-szerű megbeszélésen?

B. B.: Több mint kilenc éve. Én oda megyek, ahová hívnak, de oda csak a parlamenten kívüli MKP-t hívták

Személyesen hogy éli meg?

B. B.: Amikor kilenc éve kiváltunk, arra nem gondoltunk, hogy a természetes rivalizáláson túl az MKP gyűlöletkampányt indít. Az érthető volna, hogy a kiesett megélhetési politikusok gyűlölködnek, de sajnos nem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt. Az utóbbi években kineveltek egy új gárdát, amely akkora gyűlöletet tanúsít irántunk, hogy az a racionális és szükségszerű – például a megyei választások szintjén való – együttműködést is lehetetlenné teszi.

Beszéljünk még egy kicsit a gazdáról! Mi történne, ha a Fidesz maga alá gyűrné a szlovákiai magyar érdekképviseletet?

B. B.: Szlovákiában ez jelen volt a második világháború előtt, de főleg utána. Az, hogy ötödik hadoszlopként kezelték az itt élő magyarokat, a mindenkori magyar kormány meghosszabbított kezeként, akik mindig úgy cselekszenek, ahogy a magyar kormány kívánja, akár a szlovák érdekek ellen is. Nem szeretném ezt újra megérni.

Az ön által vezetett párt négy kormánynak volt tagja, amely három nagyon különböző ideológiai karaktert képviselt. Melyiket tartja a legeredményesebbnek?

B. B.: Ha onnan nézzük, hogy a programból mennyit lehet megvalósítani, és a kisebbségi témákhoz ki mennyit ad hozzá, azt kell mondanom, a jelenlegi, kevert koalíció. A liberális SaS-szel nagyon negatív tapasztalatunk van. Nem lehet úgy kormányozni, hogy vagy az én véleményem érvényesül, vagy buktok. De Dzurinda szájából is hallottam olyat, hogy ez meg ez benne van a kormányprogramban, de nem csináljuk, mert nincs politikai akarat. Ezt soha nem hallottam se Ficótól, se Dankótól, a Szlovák Nemzeti Párt elnökétől.

Most jön az ötödik kormány. Van abban valami fura történelmi fricska, hogy egy olasz maffiával kapcsolatba hozott botrány elsöpör egy kormányt, majd megválasztanak egy olasz felmenőkkel rendelkező miniszterelnököt. Mit vár Peter Pellegrinitől?

B. B.: Arra számítok, hogy mivel fiatalabb és nem olyan nagyon régen van a politikában, nem akarja majd, hogy politikai karrierje itt törjön ketté. Másként fog viselkedni az elnökkel, mint az elődje, és másként fog viselkedni a sajtóval.

Az biztos: például remek témákat szolgáltat. Ön ült mellette az ominózus sajtótájékoztatón, amikor kiesett a zsebéből egy – többek által fűként azonosított – gyanús csomag. Mi volt az?

B. B.: Én ott nem is láttam, de elképesztő, amit a szlovák média néha művel. Eleve azért ültünk még ott, mert meg kellett várnunk, amíg az egyik tévétársaság után odahozzák az elfelejtett kábelt. Pellegrini azért vette elő a telefonját, mert mutatta, hogy a köztársasági elnök már vár minket. Ezek után arról beszélnek, hogy mi esett ki a zsebéből. Szoktam mondani nekik, hogy érdemes volna kipróbálniuk fél évre a magyarországi sajtószabadságot.

(2018. április 2. via hvg.hu)