Category Archives: Elemzések

Brutálisan emelné Trump a NATO-tagok kiadásait

Az előírt 2 százaléktól is messze van a NATO-tagok elsöprő többsége, Donald Trump ugyanakkor már GDP arányosan a védelmi kiadások négy százalékát írná elő – derült ki a brüsszeli NATO-csúcs szerdai sajtótájékoztatóján. A NATO-főtitkára azonban közölte: a szervezet továbbra is a két százalékos cél elérésére koncentrál, 2024-re. Jens Stoltenberg azonban újságírói kérdésre nem cáfolta, hogy az amerikai elnök valóban előállt a négy százalékos felvetéssel – írta a Guardian.

A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia és Románia és Lengyelország pedig már jövőre teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon.

„A védelmi kiadások növelése modern és hatékony védelmet biztosít, ez erősebb Európát jelent, ami jó Amerika számára is” – idézte az MTI a NATO főtitkárát.

Stoltenberg elmondta, hogy a NATO-tagországok állam- és kormányfői szerdán megállapodtak a szövetség parancsnoki struktúrájának megerősítéséről, amely hozzájárul ahhoz, hogy a jelenleginél rövidebb idő alatt legyen megvalósítható a csapatok és katonai eszközök Észak-Amerika és Európa közötti utánpótlása és európai mozgathatósága. Hozzátette, a parancsnoki struktúra megerősítése révén az évtized végén szükség esetén 30 gépesített zászlóalj, 30 repülőszázad és 30 csatahajó 30 napon belül vagy akár ennél rövidebb idő alatt bevethető lesz az eddig 90 napos határidő helyett.

Szijjártó Péter elmondta a csúcs szünetében, hogy Magyarország haderőreformja is a NATO védelmi képességeinek megerősítését és a két százalékos védelmi kiadás elérését célozza. Ehhez kapcsolódik a százmilliárd forintos helikopter-bevásárlás is.

(2018. július 12. – via index.hu)

 

NATO-SUMMIT-2018-987265

Kormányra kerültek a kommunisták Csehországban

Bizalmat kapott csütörtökre virradóra a prágai parlamenti alsóházban az Andrej Babis vezette új cseh koalíciós kormány. A rendszerváltás utáni Csehországban most történt meg először, hogy a kommunista párt közvetlen befolyást szerzett a kormányzatra, amit a jobboldal alapvető politikai változásnak minősít – írta az MTI.

A bizalmi szavazásra a szerdai egész napos éles, rendkívül indulatos, helyenként nagyon személyeskedő és durva vitát követően csak jóval éjfél után került sor. A 200 tagú parlamenti alsóházban a szavazáskor az ülésteremben jelenlévő 196 képviselő közül a kormányprogramot 105 képviselő támogatta, 91 pedig ellene szavazott.

Csehországnak ezzel a tavaly októberi képviselőházi választás óta eltelt majdnem kilenc hónap után újra teljes értékű kormánya van. A kormányalakítás elhúzódásának legfőbb oka, hogy a pártok többsége nem volt hajlandó együttműködni Andrej Babissal, aki ellen az uniós támogatásokkal való visszaélés gyanúja miatt büntetőeljárás folyik és neve szerepel a volt csehszlovák kommunista állambiztonság (StB) ügynöklistáján.

A délutáni órákban a parlament közelében több száz ember tüntetett az új kormány, a kommunisták bevonása ellen a kormányzásba, valamint Andrej Babis és Milos Zeman államfő ellen. Este a tüntetők a parlament épülete elé nyomultak, s amikor Andrej Babis kiment az épület elé, különböző tárgyakat, műanyag palackokat dobáltak felé.

(2018. július 12. – via index.hu)

A menekültek önkéntes szétosztásában állapodtak meg az EU-csúcson

Önkéntes alapon hoznának létre zárt menekültközpontokat az Európai Unió tagállamaiban, itt bírálnák el az Európába érkező menedékkérők kérelmeit a jövőben – erről döntöttek az uniós vezetők a pénteken lezárult EU-csúcson. Az illegális bevándorlónak minősített személyeket ezekből a táborokból küldenék vissza, a menekültként elismert embereket pedig innen osztanák szét a szolidaritás elve alapján az uniós tagállamok között, ám csakis önkéntes alapon. Vagyis egy tagállamot sem köteleznének menekültek befogadására.

Menekülttáborokat hoznának létre Észak-Afrikában is, ahol már előre megvizsgálnák, mennyi esélyük van a jelentkezőknek arra, hogy menedéket kapjanak Európában. Így csökkenthető lenne azoknak a száma, akik a befogadás esélye nélkül, illegálisan indulnak el az életveszélyes tengeri útra. Döntés született a Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) erősítéséről és támogatásának emeléséről is. Az egyelőre nyitott kérdés, hogy mely tagállamok vállalnak majd szolidaritást, és milyen arányban fogadják majd be azokat a menedékkérőket, akik menekültstátuszban részesülnek az unióban.

Erről nem rendelkezik a záródokumentum, az csak az együttműködés kereteit adja meg, ennek alapján készülhetnek majd el a részletes szabályok, várhatóan még idén.

A hajnalig tartó tárgyalásról távozva Angela Merkel német kancellár leszögezte: egyetlen menedékkérő sem választhatja meg, hogy melyik ország fogadja be.
A kérdés Németország és Olaszország számára is égető. Németország eddig a legtöbb menedékkérőt fogadta be az Európai Uniós tagállamok közül, ám a migráció kérdése idővel kiélezte a belpolitikai helyzetet. A menekültpolitika szigorítását követelő bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) konfliktusa odáig fajult, hogy a német kormánykoalíció szétesése is felmerült, ami kompromisszumra kényszerítette a német kancellárt, Angela Merkelt.

Péntek reggel óta már a CSU több politikusa is pozitívan értékelte az EU-csúcs eredményeit, de utaltak arra is, hogy ez még nem az általuk óhajtott közös európai megoldás, csupán egy lépés a megfelelő irányba. A német belügyminiszter és CSU-elnök Horst Seehofer korábban jelezte: közös európai megoldás hiányában a német határról fogja visszafordítani az újonnan érkező, menedékért folyamodókat, akiket más tagállamokban már regisztráltak. A pártok német sajtóértesülések szerint szombaton értékelik az eredményeket. Horst Seehofer egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy mit gondol a megállapodásról.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök a visegrádi országok sikereként értékelte a csúcs eredményét, szerinte a négy közép-európai tagország aratott győzelmet Brüsszelben. Hasonlóan értelmezte az eseményeket Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is, szerinte Lengyelország és a visegrádi országok álláspontját fogadták el a döntéssel az unió vezetői, mivel lemondtak az „erőszakos betelpítésről”, vagyis a kötelező kvótákról.

Olaszország közvetlenül és súlyosan érintett a migráció kérdésében, ide jelenleg is rendszeresen érkeznek migránsok a Földközi-tengeren. Az olasz miniszterelnök azt is kilátásba helyezte, hogy blokkolják a zárónyilatkozat elfogadását, ha abban nem látnak biztosítékot arra, hogy Olaszország nem marad egyedül a menekültproblémával. Végül azonban úgy értékelte a tárgyalás eredményét, hogy Európa nem hagyta magára hazáját.

Az olasz partokkal szemben a török határon mára nagyrészt megszűnt a „közlekedés”, mert Törökország és az Európai Unió megállapodása óta Törökország visszatartja határain a menedékkérőket. Az EU-csúcson most újabb 3 milliárd eurós támogatásról döntöttek, amelyet Törökország kap a hozzá érkező szír menekültek ellátásra.

A civil szervezetek mentőhajóival kapcsolatban az a megegyezés született, hogy azok nem hátráltathatják a líbiai parti őrség munkáját.

(2018. június 29. via magyarhang.org)

Brüsszel, 2018. június 29. A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen a visegrádi országok (V4) kormányfõi, Andrej Babis cseh, Peter Pellegrini szlovák, Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (b-j) az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozójának második napján 2018. június 29-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs

Brüsszel, 2018. június 29.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen a visegrádi országok (V4) kormányfõi, Andrej Babis cseh, Peter Pellegrini szlovák, Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök (b-j) az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozójának második napján 2018. június 29-én.
MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs

Orbán Viktor hosszú vitára készül Angela Merkellel

Berlinben fogadta csütörtökön Angela Merkel német kancellár Orbán Viktort, és igen intenzív tárgyalásokat folytattak egymással. A megbeszélések középpontjában természetesen a menekültügy kezelése állt, és a német menekültügyi politika változásának tudható be az, hogy a kétoldalú tárgyalásokat követően Merkel kiemelte, hogy a migráció területén egy sor kérdésben egyeznek az álláspontok a két fél között, de vannak véleménykülönbségek is.

„Fontos és helyes, hogy Magyarország védi európai uniós (EU-) külső határát, de nem szabad megfeledkezni az Európa lelkét jelentő humanitásról” – jelentette ki a tárgyalásokat követő sajtótájékoztatón a német kancellár.

Hogy ez mit is jelent Merkel szerint egészen pontosan? Nos, Németország és Magyarország egyetért az EU külső határa védelmének fontosságában, és abban is, hogy a menekülteknek lehetőleg a hazájuk közelében kell segítséget nyújtani, és küzdeni kell a menekülésre kényszerítő okok felszámolásáért. „Azonban Németország szerint a külső határok védelme nem jelenthet bezárkózást, és az Európa alapját jelentő humanitásra tekintve nem szabad megfeledkezni arról, hogy emberek érkeznek hozzánk” – állította Merkel.

Kiemelte, hogy az illegális migráció visszaszorítását tekintve nincs vita, az viszont a két kormány felfogása közötti különbséget jelzi, hogy a német álláspont szerint lehetőséget kell adni a legális migrációra, például menekültkontingensek befogadásával, oktatási, képzési programokkal vagy a szakképzett munkavállalók bevándorlásának szabályozásával. Hozzátette: az EU-n kívül országokkal folytatandó együttműködésre mintát adó EU-Törökország menekültügyi megállapodásnak is az az egyik fő pontja, hogy az EU átvesz menekülteket Törökországtól.

Az EU-ban máshol regisztrált, de Németországba igyekvő menedékkérők elhelyezésére és a regisztráció szerinti tagországba való visszajuttatásra szolgáló tranzitközpontok ügyével kapcsolatban kérdésre válaszolva elmondta, hogy Magyarország ugyan nyilvántartásba veszi az érkező menedékkérőket, de nem ismeri el a menekültügyi eljárás lefolytatására vonatkozó illetékességet, mert azt a nézetet vallja, hogy az a tagállam illetékes, amelyben az illető megérkezett a közösség területére, és ez a tagállam nem Magyarország. A nézetek ugyan itt is eltérnek, de tárgyalni lehet az ügyről – jegyezte meg Angela Merkel.

A többi között arról is szólt, Berlinben sajnálattal vették tudomásul, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottságának a magyarországi jogállamiságról tett legutóbbi megállapításait a magyar kormány nem a német kormány elképzeléseinek megfelelően fogadta, de ebben az ügyben is zajlanak még egyeztetések, az Európai Bizottsággal is.

Merkel ugyanakkor hozzátette, a nézetkülönbségek ellenére kitűnő a német-magyar gazdasági együttműködés, és Magyarország vonzó befektetési helyszín Németország számára. Kiemelte, hogy az együttműködést az európai gazdaság előtt álló legnagyobb kihívásokat jelentő ügyekben, a digitalizáció, az alternatív gépjármű-meghajtási technológiák és a mesterséges intelligencia területén is tovább kell erősíteni, ráadásul Németország és Magyarország a protekcionista gazdaságpolitika elutasításában is egyetért.

Orbán Viktor ugyanakkor nem titkolta, hogy a két ország, és annak vezetői máshonnan nézik a világot, így másképpen is látják, de ettől függetlenül szoros együttműködésre törekszik a magyar fél Németországgal. A magyar miniszterelnök úgy véli, a véleménykülönbségek nem akadályozhatják meg abban a két felet, hogy keressék az együttműködés lehetőségét.

„Magyarország déli határa védve van, úgy védjük ezeket, mint anno a végvéri kapitányok tették ezt, így onnan migránsok nem érkezhetnek Németországba és Ausztriába sem, és a határt védve tartjuk a jövőben is. Magyarország óriási terhet vesz le Németország válláról azzal, hogy megakadályozta, hogy bárki a törvények megkerülésével lépjen Magyarország területére” – közölte Orbán, aki hozzátette, Magyarország álláspontja a migráció tekintetében évek óta változatlan, és ezt mindig őszintén, egyenesen el is mondta. Hazánk azért épített kerítést a déli határára, hogy visszanyerje az ellenőrzést a saját területe felett.

„Jogi természetű vita van kibontakozóban arról, hogy nem Magyarország az első belépési pont az Európai Unió területére, hanem leginkább Görögország. Ezért Magyarország szerint Németországnak Görögországba kell visszaküldeni az embereket, és készen állunk megvitatni ezt a hosszú vitát” – fűzte hozzá a magyar kormányfő, majd közölte: Magyarország stratégiai célja megvédeni Európát azért is, hogy a Schengennel védett belső piac zavartalanul működhessen.

Ugyanakkor Orbán Viktor kijelentette, hogy Magyarország méltánytalannak érzi azt, hogy gyakran a szolidaritás hiányával vádolják, holott komoly szolidaritásról tesz tanúságot a déli határ 24 órás védelmével. Ha ezt nem tenné, naponta 4-5 ezer migráns érkezne Németországba a határvédelem hiányában, ezért ez komoly szolidaritást jelent Magyarország részéről. Orbán szerint nem jó, ha az emberek az európai segítségnyújtásból azt a következtetést vonják le, hogy „lehet ide jönni”, mert akkor jönni is fognak. Ezért a segítséget kell odavinni, ahol szükséges.

„Nem akarunk importálni problémákat” – fogalmazott és hozzátette, ez megközelítésbeli különbség, de nem akadály az együttműködésre törekvésben. A magyar kormányfő felidézte, Magyarország az elsők között javasolta az európai védelempolitika és a közös európai hadsereg létrehozását, és Magyarország európai alapon szeretné megvalósítani a magyar hadsereg korszerűsítését, ezért együttműködne Németországgal.

Orbán Viktor a gazdasági kapcsolatokat illetően kifejtette, a beruházási és kereskedelmi mutatók fantasztikusak, ezért most arról beszéltek, hogy mit tudnak tenni ennek folytatásáért. Az innováció és a technológia területén szorosabb együttműködésre van szükség, ezért munkacsoportokat hoznak létre, amelyek javaslatokat tesznek ennek érdekében.

Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy véli, új szintre léphetnek, új minőséget kaphatnak a magyar-német kapcsolatok a gazdaságban, az innováció és technológia területén, valamint a védelempolitikában. A védelmi együttműködésről szólva Kovács Zoltán utalt Szijjártó Péter tárgyalásaira, melyen a felek megállapodtak arról, hogy Magyarország és Németország között rendkívül szoros védelmi és védelmi ipari együttműködés jön létre, és egy közép-európai NATO-hadosztály-parancsnokság alakul Németország támogatásával. A kormányszóvivő közölte, hogy a védelmi együttműködés a hadosztály-parancsnokság és a haditechnikai fejlesztések, a magyar haderőreform témáját is érinti.

(2018. július 5. via magyarhang.org)

orbanmerkelberlin1500

A magyar melósok életét is megkeserítené a bécsi kormány

A populista osztrák kormánykoalíció törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben, amely lehetővé tenné, hogy 2019 januárjától „önkéntes alapon” napi 12 órát dolgozhassanak a munkavállalók. Az országban jelenleg 10 óra a napi munkaidő felső határa, vagyis egy héten legfeljebb 50 órát lehet dolgozni. Napi 12 óránál ez heti 60 órára emelkedne.

Az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) tervezete nem talált kedvező visszhangra. Az elképzelés bírálói figyelmeztetnek arra, hogy a munkavállalók így nem tudnak majd túlórát tejesíteni.

A kormány azt állítja, a javaslattal „rugalmasabbá”, „kevésbé bürokratikussá” teszik a munkaerőre vonatkozó szabályozást, és a munkavállalók – a javaslat készítői szerint – jobban be tudják osztani szabadidejüket. A valóságban azonban szó sincs rugalmasságról. Martin Risak, a bécsi egyetem munkajogásza rámutat ugyanis, hogy bár a törvény beterjesztői szerint a napi 12 óra munka vállalása önkéntes, a munkaadó valójában így akár elő is írhatja dolgozója számára a többletmunkát, és megfoszthatja a túlórapénztől.

Elvileg ugyan a munkavállaló elutasíthatja a többletmunkát, de mint a szakértő rámutat, ennek kritériumait nagyon homályosan fogalmazták meg a törvényjavaslatban. Mindemellett a felmondásnál Ausztriában sokkal kevésbé védik a munkavállaló érdekeit, mint például Németországban. Ausztriában ugyanis bármilyen indokkal felmondhatnak, így félő, hogy ez akkor is megtörténhet, ha valaki nem vállalja az új előírások szerinti többletmunkát. Mások arra mutatnak rá, hogy a törvényjavaslat benyújtását nem előzte meg társadalmi vita, miközben egy olyan kérdésről van szó, amelynél ez elengedhetetlen lenne.

Ausztriában 1889-ben született első ízben megállapodás a napi nyolcórás munkaidőről, ezt aztán 1918-ban a szociáldemokrata Ferdinand Hanusch, a munkáskamarák alapítójának kezdeményezésére törvényerőre is emelték. (Ne feledjük, ekkor hatnapos volt még a munkahét!) 1959 februárjától heti 48 óráról 45-re csökkentették a munkaidőt, 1969-1975 között pedig fokozatosan heti 40 órára. Sőt, 1985-től egyes szektorokban 38 órás munkahetet vezettek be.

Akadnak országok, ahol mind a mai napig nem szabályozza jogszabály a heti munkaidőt. Ezek közé tartozik például Nagy-Britannia, ahol egyetlen kormány sem kívánta előírni, mennyit dolgozzanak a munkavállalók. A nyugati társadalmak túlnyomó többségében azonban a nyolcórás munkaidőt határoznak meg. Franciaországban ugyanakkor 2000-ben 35 órás munkahetet vezettek be.

Az ausztriai magyarokra is ugyanezek a törvényi előírások vonatkoznak, vagyis a még érvényben lévő nyolcórás munkaidő, ezenfelül természetesen vállalhatnak túlórát. Ugyanakkor nyilvánvalóan a munkaadótól függ, hogy ezt milyen feltétellel teszik. Évente mintegy 7000-rel nő az ausztriai magyar munkavállalók száma. Idén februárban 91 ezer magyar dolgozott az országban. A 8,7 millió lakosú államban 3,4 millió a foglalkoztatottak száma, ebből 721 ezer külföldi. A legtöbben, 101 ezren a német nemzetiségűek, utánuk a magyarok következnek.

(2018. június 21. via nepszava.hu)

Merkel alkonya

Két évtizede köszönt le kancellárként Helmut Kohl, azóta határozza meg a német jobboldalt Angela Merkel. Most az ő két évtizedes dominanciája is a végéhez közeleg. Ha egyszer eljön az idő, Merkel önként akart távozni a hatalomból, ám a jelek szerint ő is kényszer hatása alatt fog. Az utódlási harc már zajlik, és egyre irracionálisabb eszközöket használnak egymással szemben a felek.

A kancellár ragaszkodott a folytatáshoz. Erre két dolog is sarkallhatta:

– Egyrészt gondolhatta úgy, hogy a 2015-ös menekültválság csúcspontján mutatott nagyon is emberi, ám a politikával felettébb ellentétes gesztusa egy parlamenti ciklus alatt menedzselhető válik. Hogy 2021-ben úgy lép le, hogy múlt időbe tette híres mondatát: wir haben es geschafft / elbírtunk vele.

– Másrészt küldetéssel töltötte el Barack Obama távozása. Az Egyesült Államok elnöke egy most megjelent könyv szerint külön figyelmet szentelt annak, hogy búcsúköre során Merkelt megdolgozza. Az utolsó külföldi hívás is Berlinbe ment a Fehér Házból. Obama üzenete: Merkelnek folytatnia kell a liberális demokráciák bástyájaként.

Kérdés, hogy ezekben a napokban, bő egy évvel a döntés után Merkel még mindig helyesnek érzi-e a folytatást. Következett egy választási kampány, amelyben az AfD populista-szélsőjobboldali párt szervezett aktivistái kifütyülték fellépéseit, Martin Schulz megpróbálta kioktatni, és saját pártcsaládjából, a bajor CSU-ból nyomták volna a jobbszélre. A választásokon a CDU meggyengült, a CSU már-már pofára esett, viszont bejutottak a parlamentbe a német múltat újraszínező illiberálisok. Először létezik parlamenti erő a Bundestagban a CDU/CSU-tól jobbra. És mindezek után a fess Christian Lindner a liberális párt vezetőjeként a hülyét járatta vele. Közel féléves koalíciós tárgyalások és számtalan buktató után márciusban érte el végül célját: negyedszer is kancellárrá választották egymás után. Ez már Helmut Kohl ligája, a legfontosabb vezetők klubja.

gy bökkenő volt csupán: minden erejére és minden adujára szükség volt, hogy a koalíció összeálljon. Nem maradt igazából semmilyen reális mozgástere (a jelenlegi pártstruktúra belül, de erről még később). A Bundestagban hét párt van, de a CDU/CSU és a SPD által alkotott kormányon túl nincs alternatíva, csak az előrehozott választások. Ez egyiknek sem érdeke, mert abból csak a jelenlegi ellenzék profitálna. Merkel negyedik kancellársága végtelenül túlfeszített alapokon nyugszik, és mindenki arra játszik: mikor lesz már vége uralkodásának?

Kevésbé meglepő, hogy épp Horst Seehofer az, aki legnagyobb erővel vetette bele magát a meccsbe. Leginkább azért, mert ez nem csak Merkel alkonya, de az övé is. A bajor politikus öt évvel idősebb a kancellárnál, jövőre már 70 éves lesz. Tavaly az általa vezetett CSU volt a parlamenti választások legnagyobb vesztese az adatok alapján. (A párt kizárólag Bajorországban méreti meg magát, vagyis a testvérpártok leosztása szerint ebben a tartományban nem indul a CDU, a CSU pedig sehol másutt.) Seehofer tíz év után lemondani kényszerült Bajorország vezetéséről, azóta Merkel belügyminisztereként tölti utolsó valódi karrierállomását, és igyekszik kiszolgálni müncheni utódát, Markus Södert, akinek kegyelméből ő Berlinben miniszter lehet.

Érdemes tisztában lenni a királydráma két főszereplőjének múltjával és helyzetével, hogy megértsük, mi zajlik Németországban: egy átláthatatlan örökösödési háború a menekültválság díszletei között.

A német konzervatív uniópártokat megosztja az, hogyan viszonyuljanak az AfD-hez. A populista párt az euróválság idején indult neki felforgatni a német politikát: nagypolgári vezetői a gazdasági elithez tartoztak, és a görögökkel szembeni általánosító vádakat felhasználva küzdöttek a márka visszaállításáért. Merkel azonban ezt a válságot Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminiszterrel megnyerte (legalábbis jelen állás szerint). Az euróválság lecsengésével a magát alternatívának nevező AfD-re már kezdett úgy ráégni a neve, mintha azt állította volna magáról „lehet más a politika”.

Aztán a magyar kormány dacos beleszarása, és Angela Merkel váratlan gesztusa hatására megérkeztek Németországba a menekültek. Mit tett a következő hónapokban a két jelenlegi főszereplőnk?

– Merkel elmondta, hogy „megbirkózunk vele”, aztán drukkolt, hogy így is legyen. Nem sikerült a mondatát kifejteni, elmagyarázni, és a megvalósítását megtervezni. Innentől csak botladozott.

– Seehofer minden bizonnyal már akkor hibásnak, politikai öngyilkosságnak tekintette Merkel gesztusát, de a kancellár ereje teljében volt, minden müncheni közbevetést félresöpört.

A CDU és a CSU útjai így kezdtek különválni – kezdetben csak a domináns nagytestvér árnyékában frusztrálódtak a bajorok. Az AfD közben erősödött, megvált burzsoá vezetésétől, jöttek a jól azonosíthatóan szélsőjobboldali arcok, a lebutított üzenetek, a folyamatos provokáció a menekültek és muzulmánok kárára. Tudni lehetett, hogy bejutnak a parlamentbe, de mindezek tetejébe a nagykoalíció melléktermékeként övék a legnagyobb ellenzéki frakció is. Merkel számára ugyanakkor ez nem volt vállalhatatlan helyzet, mert a CDU koalíciókötés szempontjából több ajtót is nyitva tartott. Hagyományos szövetségese a liberális párt, de képes a szociáldemokratákkal vagy a zöldekkel is kormányozni.

A CSU viszont az elmúlt ötven évből egyetlen ciklusban volt kénytelen koalíciós partnert találni, különben mindig abszolút többséget szerzett. Ez a szégyen 2008-ban esett meg a párttal, amelynek következtében lemondott a CSU elnöke és a miniszterelnök is. Erre Seehofer jól emlékezik: mindkét posztot ő kaparintotta meg magának a “bukás” után. Márpedig a bajorok októberben újra tartományi parlamentet választanak, és minden közvélemény-kutatás azt mondja: ismét elvesztik abszolút többségüket az AfD miatt.

A szélsőjobboldal szorítása Németországban új élmény a konzervatívok számára. Két taktikával lépnek fel ellenük:

a radikálisok felé mutatott szigorral, témáik nagyfokú ignorálásával,
vagy a populisták slágereinek lenyúlásával, helyenként felülmúlásával.
Merkel és a CDU nagyobb része előbbiben hisz. Azt mondják, ha valaki gyenge másolatává válik a populistáknak, az nem szerez szavazatokat, csak szalonképessé teszi a radikális kihívót, és így az állampolgár majd „az eredetit” választja. Egy éve a különbségeket nevén nevező taktikával nyert Armin Laschet, méghozzá Németország legnépesebb, Hollandia-méretű és -súlyú tartományában. Nem csoda, hogy a jelenlegi vitában Észak-Rajna–Vesztfália miniszterelnöke számít Merkel egyik legfontosabb szövetségesének.

Seehoferék a másik taktikával akarnak nyerni. Hasonló a pártfelfogásuk Orbánéhoz: jobboldalon egy a tábor, egy a zászló, és abszolút többségre kell mindenáron törekedni. A CSU-ban még gondolhatják is úgy, hogy ők nem másolják a populistákat, hanem Merkel volt az, aki elvette szabad mozgásukat, és egy számukra politikailag életveszélyes útra terelte őket.

Seehofer és Söder miniszterelnök szemében ők mindig is szigorúak voltak a migráció kérdésében, de Merkel bevitte őket a málnásba. Ezért folytatják mostani harcukat könyörtelenül a kancellár ellen. Nem elég számukra az, ha Merkel jelentős változást eszközöl, de ha egy mód van rá, kérjen is bocsánatot. Nem a politikai pálfordulása a fontos (azt a kancellár részben már rég megtette), hanem a piruett közvetítése a tévében, százszor megismételve.

A bajor választási harc közepén álló CSU azt várja el a párt berlini minisztereitől, hogy szállítsanak érveket, miért tudnak ők Bajorországban többet tenni a menekültválság rendezésére, mint az AfD. Nyilván azért, mert ők a szövetségi kormányt is irányítani tudják, nem csak Münchent. Seehofer ezért kidolgozott egy menekültügyi mestertervet, amelynek egy pontja (előre borítékolhatóan) kiverte a bizonyítékot Merkelnél. A szövetségi belügyminiszter azt javasolja, hogy a német határon fordítsák vissza azokat a menekültstátuszt kérőket, akiket egy másik uniós államban már regisztráltak.

Ez nem jelenti azt, hogy Németország visszaküldené a 2015-ben Magyarországon hivatalos eljárás alá vont bő 150 ezer embert, de azokra vonatkozna, akik most a szárazföldön keresztül lépik át a görög–török határt, és jutnak el a Balkánon át Bajorországig (csak a tengeren keresztül érkezőkre vonatkozik az EU–török paktum, amely Merkel legnagyobb fegyverténye ebben a válságban). A becslések szerint naponta százas nagyságrendről lehet szó, akik Seehofer rendelkezése alá esnének. Miután maga a bajor politikus évi 200 ezret valamivel meghaladó menekültkontingenst lenne hajlandó befogadni, az intézkedésének különösebb súlya nincs. Jelenleg a migrációs nyomás is mérsékelt.

Seehofernek az a fontos, hogy a döntés provokálja Merkelt, és produkáljon pár rendőrállamot idéző képet a bajor határról a választási kampány számára. Az intézkedésnek azonban számos hátrány van. Ez ugyanis törvényszerűen konfliktusokhoz vezetne Németország európai szomszédaival. Másrészt az értelme is kétségbe vonható, hiszen a német rendelkezés hatására az olaszok és görögök egyszerűen felfüggeszthetnék minden partot érő regisztrálását, nehogy rajtuk ragadjanak végül. Az Orbán által is megtapsolt bajor szigor csak az ellenőrizetlen embermozgást provokálná ki.

A cinizmus csúcsa, ahogy mindenki azt követeli, hogy Merkel „térjen észhez”, miközben a racionalitás teljességgel hiányzik a bukását kívánók részéről.

Seehoferről hétvégén kiszivárgott, hogy a CSU múlt csütörtöki zárt ülésén kétszer is elmondta: „ezzel a nővel én már nem tudok többet együtt dolgozni”. Nem lehetett ez a hír a belügyminiszter ellenére, hiszen nem is próbálta tagadni. A testvérpártok elnökei már annyira kerülik egymást, hogy hétfőn azonos időpontra hirdettek sajtótájékoztatót. Normális körülmények között senki sem tesz meg ilyet a kancellárral (kivéve a köztársasági elnököt, persze).

De itt már semmi sem normális.

Hétfőn Seehofer még kitért a frontális ütközés elől. Bár múlt héten még utaltak rá, a belügyminiszter saját hatáskörben végül nem rendelte el a határon a másutt már regisztrált menekültek visszafordítását. Ha ezt megtette volna a kancellár többször hangoztatott akarata ellenére, akkor a miniszter menesztése maradt volna az egyetlen lehetséges válaszlépés, mire a CSU nyilván kilép a koalícióból, amely így önálló többség nélkül marad. Páratlan botrány lett volna. Seehofer talán bele is áll, ha az összetűzésben nem veszít el erőszakossága miatt sok szövetségest a testvérpártból.

Merkel helyzete pártján, a CDU-n belül is ellentmondásossá vált. Bő tizenöt éve formálja saját képére a kereszténydemokratákat, most viszont utolsó ciklusát tölti. Az utódlására törők már helyezkednek, és sokak ellenérdekeltek abban, hogy Merkel maga rendezze a párt jövőjét. Jegyezzük meg mindjárt Jens Spahn nevét. A CDU szövetségi egészségügyi minisztere még nincs 40 éves. Ő vezeti a konzervatívabb irányt képviselők párton belüli csoportját. Ez a társaság elvben egyetért Sehoferékkel. Ők is szeretnének valami szélesebb gesztust a társadalom felé, amely részben visszavonja Merkel menekültbefogadási ajánlatát. De azt már nem akarják eltűrni, hogy a bajorok zendüléssel szóljanak bele a CDU ügyeibe.

Sok volt tehát a vak gyűlölet Seehofertől. Valamennyit engedni kényszerült, így aztán adott két hét haladékot, hogy Merkel tető alá hozzon egy általa szorgalmazott európai megoldást, amely „egyenértékű hatással jár” a határon való visszafordítással, ahogy a belügyminiszter fogalmazott. A bajor politikus biztos benne, hogy ilyen szerződés nincs. Ahogy a Spiegel kommentátora hozzátette: jelzi Merkel gyorsan apadó tekintélyét, hogy két hét haladékot már pozitívumként értékelnie kell.

Most tehát mission impossible Merkel előtt. Rá kéne vennie az uniós tagállamokat, hogy egy Seehofernek is elfogadható megállapodást tető alá hozzon július 1-ig, vagy legalább kötni kéne pár bilaterális megállapodást, amit például Róma és Párizs meg tudott tenni a menekültkérdésben. Giuseppe Conte olasz kormányfő már a héten Berlinben tárgyal, de Orbán Viktort is a német fővárosba várja a kancellár. A Népszava által elsőként megírt hír kedd délutánra konkrét formát öltött: július 5-én járhat Seehofer magyar szövetségese Merkelnél, vagyis már a határidő előtt. Talán ez is a taktika része. Merkel az elmúlt húsz évben számtalanszor profitált abból, hogy képességeit (elsősorban a férfiak) alábecsüljék.

Német megfigyelők felhívják a figyelmet arra, hogy 2016 tavaszán egy rendkívüli helyzetet már ki tudott védeni Merkel. Akkor titokban találkozott Brüsszelben, Törökország nagykövetségén az ankarai külügyminiszterrel. Amit ők ketten (és Erdogan a távolból) eldöntöttek, az lett az EU–török paktum.

Vajon létezik még bármilyen adu Merkelnél?
Ki tenne szívességet a karrierje végén járó kancellárnak?
Az erőtől duzzadó olasz vezetés?
A történelmi küldetéstől saját szobraként mozgó Orbán Viktor?
Mert ha nincs megállapodás, akkor Seehofer „automatikusan” be akarja vezetni az ellenőrzéseket. Merkel viszont kudarc esetén is fenntartja a jogot, hogy július 1-jén közös döntést hozzon. Hogy az ne legyen automatizmus. Hát ezért csak elnapolva lett hétfőn a válság. A kikerülhetetlen ütközés továbbra is be van építve a rendszerbe.

(2018. jónius 20. via hvg.hu)

TOVÁBBRA SINCS EGYETÉRTÉS ANGELA MERKEL ÉS HORST SEEHOFER KÖZÖTT A MENEKÜLTÜGYI SZABÁLYOZÁST ILLETŐEN

Tovább húzódik Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke és kormányának belügyminisztere, Horst Seehofer, a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökének vitája a menekültügyi szabályozásról, a CDU-s és a CSU-s szövetségi parlamenti (Bundestag-) képviselők külön-külön tartott csütörtöki ülésén mindkét pártvezető támogatást kapott álláspontja további képviseletéhez, kompromisszum egyelőre nem körvonalazódik.

Alexander Dobrindt, a pártszövetség közös Bundestag-frakciójában dolgozó CSU-s képviselők vezetője tanácskozásuk után elmondta, hogy “száz százalékosan” támogatják Horst Seehofer úgynevezett menekültügyi mestertervét, amely szerint meg kell tagadni a belépést a határon menedékkérők bizonyos csoportjaitól, elsősorban azoktól, akiket máshol már nyilvántartásba vettek, vagy elkezdték menedékjogi eljárásukat, és nem szabad ezzel várni egy EU-s szintű megállapodás létrejöttéig.

Az elnökség hétfőn Münchenben ugyancsak megerősíti majd ezt az álláspontot, Horst Seehofert így pártja teljes támogatásával hajthatja végre mindazt, ami belügyminiszterként a felelősségi körébe tartozik – utalt Alexander Dobrindt arra, hogy a tárcavezető akár a kancellár egyetértése nélkül is utasíthatja a határigazgatásért felelős szövetségi rendőrséget a szigorítások bevezetésére.

A német sajtó értelmezése szerint a CSU ezzel ultimátumot adott a kancellárnak, kilátásba helyezte, hogy támogatása nélkül is elrendeli a határigazgatási szigorításokat.

A CDU-s képviselők tanácskozásáról kiszivárgott információk szerint a többség a támogatásáról biztosította Angela Merkelt, aki két hét türelmet kért képviselőtársaitól az ügy általa helyesnek tartott rendezésére.

A kancellár úgy látja, hogy egyoldalú, nemzeti intézkedések helyett uniós szintű szabályozás keretében kétoldalú megállapodásokat kell kötni a legnagyobb migrációs nyomásnak kitett tagállamokkal azoknak a menedékkérőknek a visszafogadásáról, akiknek regisztrációja már megtörtént, illetve akiknek menedékjogi eljárása már megkezdődött az adott tagállamban, de mégsem akarnak ott maradni, hanem továbbutaznak Németországba.

Ezek a megállapodások megkérdőjelezhetetlen jogi alapot adnának arra, hogy a német határon megtagadják a belépést az érintett menedékkérőktől, és így már be lehet vezetni a Horst Seehofer által sürgetett szigorításokat. A kancellár reményei szerint a megállapodásokat meg lehet kötni a következő két héten és a június 28-án kezdődő EU-csúcson.

(2018. június 14. via figyelo.hu)

Horst-Seehofer-angela-merkel-getty-images

Merkel megvédte a magyar kerítést

Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát” uniós külső határa védelmével – mondta Angela Merkel német kancellár az ARD országos köztelevízióban késő este sugárzott interjúban. A kancellár szerint veszélyezteti az Európai Uniót, hogy a tagállamoknak még nem sikerült közös álláspontra jutniuk a migráció kezeléséről, ezért minden erejével dolgozik egy új uniós menekültügyi rendszer felépítésén.

Létre kell hozni egy közös menekültügyi hivatalt, és egységes szabványokat kell bevezetni a menekültügyi eljárásokban, a közösségen belüli mozgás szabadságának megőrzéséhez pedig fel kell állítani egy „igazi, európai határvédelmi rendőrséget”, amely akkor is tevékenykedhet, ha fellépése „nem tetszik” az érintett, uniós külső határral rendelkező tagországnak – mondta Angela Merkel.

Arról is beszélt, hogy a menekültügyi rendszer megújításával együtt erősíteni kell a nemzetközi fejlesztési együttműködést, hogy az EU sikeresebb legyen a menekülésre kényszerítő okok felszámolásában.

Azzal kapcsolatban, hogy Horst Seehofer belügyminiszter készülő menekültügyi reformcsomagjában várhatóan szerepel, hogy meg kell tagadni a belépést a határon a papírok nélkül, vagy más EU-tagországban már regisztrált menedékkérőktől, elmondta, hogy a kormányon belüli egyeztetések még nem értek véget.

Azt mondta, az uniós jog a nemzeti jog felett áll, és tartózkodni kell az egyoldalú, nemzeti szintű lépésektől. Szerinte „csak az európai megoldás az igazi megoldás”.

A szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatalnál (BAMF) történt visszaélésekről szólva kiemelte, hogy valóban megrendült a lakosság bizalma az állami intézmények jogszerű munkájában, és a hatóságnál történtekért ő viseli a politikai felelősséget. Azt mondta, hogy sokkal korábban el kellett volna kezdeni a BAMF fejlesztését, mert a hatóság nem volt felkészülve a 2015-ben elmélyült válság kezelésére.

Azonban így is sok változást véghez vittek, amikor például kiderült, hogy nemcsak menedéket remélő, hanem terrortámadást tervező szíriaiak is érkeznek, szakítottak azzal a gyakorlattal, hogy a polgárháborús országból származó emberek menedékjogi kérelmeit személyes meghallgatás nélkül, egy kérdőív alapján bírálják el – mondta a kancellár.

A német sajtóban Susanna néven azonosított 14 éves lány megerőszakolásával és meggyilkolásával és a kettős bűncselekmény iraki menedékkérő gyanúsítottjával kapcsolatban kiemelte, hogy ennek a „tragikus, szomorú, szörnyű” esetnek is az a tanulsága, hogy előre kell vinni a német menekültügy reformját, ki kell alakítani a belügyminiszter terveiben szereplő új típusú befogadóközpontokat, amelyek révén gyorsabban le lehet folytatni a menedékjogi eljárásokat. Utána a védelemre nem jogosult kérelmezőket következetesen vissza kell juttatni a hazájukba, a menekülteket pedig be kell illeszteni a társadalomba – mondta a kancellár.

(2018. június 11. via index.hu)

Ausztria lép: nem adja ingyen a segélyt a menekülteknek

Ausztriában a szociális segélyek közel felét külföldiek kapják, akik menekültként, bevándorlóként érkeztek az országba, kisebb részben EU-s állampolgárok. Az új osztrák kancellár szerint igazságtalan, hogy egy sokgyermekes menekültcsalád segélyekből több pénzt kap, mint azok az osztrák nyugdíjasok, akik végigdolgozták az egész életüket. A kormány most megálljt akar parancsolni ennek: nyelvtudáshoz kötné a segély egy részét, ami azonban diszkriminatív lépés lehet.
Már a menekültválság 2015-ös kibontakozásakor kezdetekor látható volt, milyen súlyos terhet ró az érkező tömegek ellátása a tranzit- és a befogadóországok szociális rendszerére. Magyarországon is súlyos gondokat okozott az ezrével érkezők elsődleges ellátása, Ausztriában, Németországban vagy Svédországban pedig azóta is hatalmas terheket ró a szociális rendszerre a képzetlen, munkanélküli felnőttek és gyermekeik lakhatása, élelmezése, oktatása és egészségügyi ellátása.

Több cikkben foglalkoztunk azzal, hogy a menekültválságnak komoly politikai következményei is voltak. Különösen így volt ez Ausztriában, ahol Werner Fayman szociáldemokrata kancellár megbukott, koalíciós társa az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnökcserével és kemény hangú menekültpolitikájával meg tudta tartani szavazóit. Így lett kancellár 31 évesen Sebastian Kurz korábbi külügyminiszter, aki végül az iszlám- és bevándorlásellenességgel 27 százalékos támogatottságot szerzett Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) lépett koalícióra. Várható volt, hogy komoly szigorítások jönnek Ausztria menekültpolitikájában, és ez most küszöbön áll.

A múlt héten Sebastian Kurz kancellár és Heinz-Christian Strache alkancellár közösen jelentették be, milyen megszorításokra készülnek az osztrák segélyezésben. Ahogy Kurz a tervek ismertetésekor mondta: AZ ELSŐDLEGES CÉLJA A VÁLTOZTATÁSOKNAK AZ, HOGY MEGÁLLÍTSÁK A BEVÁNDORLÁST AZ OSZTRÁK SZOCIÁLIS RENDSZERBE, AZ UGYANIS MOST MÁGNESKÉNT VONZZA AUSZTRIÁBA AZ EMBEREKET.

Olyan rendszert akarnak, ami munkára ösztönöz és csökkenti az állam kiadásait. A tervezett változtatások nemcsak a nemrég érkezett menekültekre vonatkoznak: érintik a segélyből élő osztrákokat, a már hosszabb ideje ott élő bevándorlókat, és a segélyre szoruló, EU-s állampolgárokat, köztük adott esetben a magyarokat is.

Ausztriában 2010-ben vezették be az alapbiztosítást (Mindestsicherung) a korábbi szociális segély helyett. Ezt azok kapják, akik saját erejükből nem tudják fedezni lakhatásuk és élelmezésük költségeit, vagy eleve szociális otthonban élnek. Ez a pénz fedezi a rászorulók minimális élelmezési és lakhatási kiadásait, és betegségbiztosítást is nyújt.

Az egyedülállók eddig havi 838 eurót kaptak, egy segélyezett házaspár pedig ennek 1,5 szeresét, 1241 eurót, ami Ausztriában nem túl sok pénz. A rendszer mostanra tartományonként különböző, elég nagy eltérések lehetnek attól függően, ki hol él. Vannak olyan tartományok, ahol az elismert menekültek eleve kevesebb támogatást kapnak, az oltalmazotti státuszban lévők pedig semmit sem, de már azt is előírják néhány helyen, hogy a teljes szociális támogatást csak öt év elteltével kaphatják meg az országba érkezők.

Jól tetten érhető a szociális statisztikákban a menekültválság hatása: 2014-ben még csak 238 ezren kaptak ilyen segélyt.

A SEGÉLYEZETTEK SZÁMA 2015-RŐL 2016-RA KÖZEL 40 SZÁZALÉKKAL UGROTT MEG.

2016-ban az osztrák állam 1 milliárd eurót, azaz 318 milliárd forintot költött 324 155 ember segélyezésre. Ez egyébként Ausztria teljes szociális kiadásainak mindössze 0,9 százalékát teszi ki. A rendszer viszont eléggé eltorzult:

az Ausztriában segélyre szorulók 48,5 százaléka külföldi, 22 százalékuk menekült,
a segélyek közel 60 százalékát Bécsben fizették ki, a többi tartományban ehhez képest elenyésző a segélyezés mértéke,
Bécsben körülbelül 130 ezer ember kap segélyt, 54 százalékuk osztrák, egyharmaduk EU-n kívüli országból származik,
Bécsben 2,5 szeresére emelkedett a nem osztrák segélyezettek száma,
jelentősen megnőtt azoknak a segélyezetteknek a száma, akik amúgy munkaképes korúak.
Egy 2017-ben egy bécsi felülvizsgálatnál az derült ki, hogy a segélyeket sokszor úgy folyósították, hogy az érintetteknek nem volt érvényes személyigazolványa (ez nem annyira a menekültekre, mint inkább idős emberekre vonatkozott, akiknek lejárt a személyijük), vagy olyan gyermekek után is kifizettek támogatásokat, akik nem léteztek. Feltártak olyan eseteket is, hogy a segélyezett nem Ausztriában élt, csak ott volt a bejelentett lakcíme, viszont évente megjelent a hatóságoknál, hogy megújítsa igényét a 800-900 eurós apanázsra.

A javaslatot minden fórumon ismertető osztrák kancellár mindenhol ugyanazt a kérdést teszi fel:

IGAZSÁGOS-E, HOGY TÖBBET KAPJON AZ, AKI MOST ÉRKEZETT AUSZTRIÁBA, EGY PERCET SEM DOLGOZOTT ÉS NEM FIZETETT ADÓT.

Valóban több példa van arra, hogy egy három gyermekes menekültcsalád a mai rendszerben akár több segélyt is kaphat, mint egy egész életét végigdolgozó osztrák nyugdíjas házaspár. A sokgyermekes menekültcsaládok szociális támogatása egyes tartományokban akár havi 2000-3000 euró is lehet, ami már Ausztriában is jó fizetésnek számít.

A most bejelentett kormányzati tervek ezért országosan egységesíteni és csökkenteni akarják a szociális segélyt. Elvileg megmarad az egy főnek járó havi 863 euró (275 ezer forint), ebbe azonban beépítenek egy 300 eurós munkaalkalmassági bónuszt. A teljes 863 eurót tehát csak az kaphatja meg, aki igazolni tudja, hogy legalább középfokon tud németül, vagy felsőfokon angolul. Feltétel lesz emellé az osztrák integrációs előadások látogatása is, amelyen az európai és az osztrák értékekkel, társadalommal, kultúrával ismertetik meg a bevándorlókat.

Aki ezt nem végzi el és nincs osztrák iskolai végzettsége, B1-es szintű német vagy C1-es szintű angol nyelvtudása, az csak havi 563 euróra lenne jogosult. Ez a szabály nemcsak az újonnan érkezőkre vonatkozna, hanem a már most osztrák szociális segélyből élőkre is, ők azonban kapnak türelmi időt a nyelvtudási előírás teljesítésére.

Aki a jövőben Ausztriába érkezik, ne kapja meg azonnal a teljes osztrák szociális ellátást, mondta elképzeléseik bejelentésekor az osztrák kancellár. A kulcs ehhez a német nyelvtudás lesz, ez ugyanis az ausztriai munkavállalás alapja.

A reform a szociális segélyen élő, többgyerekes családokat is alaposan megrövidítené. Ugyan ez az intézkedés egyaránt vonatkozik a segélyen élő osztrákokra és menekültekre is, de nagyobb arányban fogja sújtani a migránscsaládokat, amelyekben általában több gyermek születik, mint egy átlagos osztrák családban.

Egy Bécsben segélyen élő család eddig gyerekenként 233 euró plusz pénzt kapott. A jövőben az első gyerek után havi 215 euró járna, a második után 129 euró, a harmadik után pedig már csak havi 43 euró. Egy osztrák háromgyermekes család bevétele így havi 300 euróval csökken, egy ötgyermekesé pedig 776 euróval. Egy németül nem beszélő menekültcsalád ennél még kevesebbet kapna, hiszen német nyelvvizsga hiányában nekik eleve 300 euróval kevesebb lenne az alapsegélyük. A gyereküket egyedül nevelő szülők ugyanakkor az új szabályok szerint jobban járnak. A pontos szabályok júniusban lesznek ismertek, addigra készül el a törvénycsomag szövege.

Thomas Stelzer, Felső-Ausztria tartományi elnöke azt mondta: ez egy világos jelzés arra, hogy Ausztria a munkát és a teljesítményt díjazza. Szerinte kell segíteni a nehéz helyzetbe került embereken, de a segély szükséghelyzetre szól, és nem tekinthető magától értetődő bevételnek azok számára, akik nem dolgoznak.

Michael Landau, a szociálisan rászorulók gondozásával foglalkozó Caritas elnöke szerint azonban egyetlen osztrák kisnyugdíjasnak sem lesz jobb a helyzete attól, ha a sokgyerekes bevándorlócsaládok kevesebb pénzt kapnak. Ellentmondásnak nevezte azt is, hogy a bevándorlóknak szóló nyelvtanfolyamokat éppen leépítik, közben nyelvtudást követelnének meg a segélyért cserébe.

Az egy dolog, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az osztrákok több mint kétharmada támogatja a kormány törekvéseit a szociális segélyezés reformjára, más kérdés, mit szól mindehhez az osztrák alkotmánybíróság és Brüsszel. Az osztrák kormány tervei ugyanis közvetett módon mégiscsak diszkriminálnák, rosszabb helyzetbe hoznák a menekülteket vagy az országban élő más EU-s állampolgárokat az osztrákokhoz képest. Franz Leidenmühler, a Linzi egyetem professzora a Der Standardnak azt mondta: a segély nyelvtudáshoz kötése ütközhet azzal az EU irányelvvel, amely szerint a szociális segélyt a menekültek a tagországok állampolgáraival azonos feltételekkel vehetik igénybe.

(2018. június 6. via index.hu)

KIVIZSGÁLNÁK A NÉMET KANCELLÁR FELELŐSSÉGÉT

Angela Merkel kancellár nyitott kapuk politikájának és a szövetségi menekültügyi hivatalban történt visszaéléseknek a kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot állítana fel az ellenzéki liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője, Christian Lindner (képünkön), aki ebben az ügyben egy platformra kerülne a legnagyobb ellenzéki erővel, a nyíltan bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párttal.

Az AfD ugyanis a múlt héten tett hasonló javaslatot, sőt az alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítását kérve, hogy a jog uralma helyett alkotmányellenes módon a jogtalanság uralma valósult meg Németországban akkor, amikor Angela Merkel 2015. szeptember elején úgy döntött: nyitva hagyják a határt a menedékkérők előtt.

A kancellárt és a menekültügyi hivatalt (BAMF) rengeteg bírálat érte az elmúlt hetekben, miután áprilisban kiderült, hogy a hivatal brémai kirendeltsége legkevesebb 1200 menedékkérőt – köztük több tucat feltételezett szélsőségest is – menedékjogi státushoz juttatott, annak ellenére, hogy a jogszabályok alapján el kellett volna utasítani a kérelmüket. Horst Seehofer belügyminiszter a botrány miatt felfüggesztette a kirendeltség működését, és elrendelte a 2000 óta pozitívan elbírált valamennyi menedékjogi kérelem felülvizsgálatát.

– Úgy gondoljuk, a dolgok végére kell járni, a politikusok felelősséget meg kell vizsgálni, a kancellári hivatalét is – nyilatkozta Christian Lindner, aki szerint Merkelnek, illetve Peter Altmaier gazdasági miniszternek, a kancellári hivatal korábbi vezetőjének is tanúvallomást kellene tennie a vizsgálóbizottság előtt.

Tisztázni kell, hogy hogyan és milyen körülmények között működött a BAMF – hangsúlyozta Lindner, aki szerint a társadalom megérdemli a tisztánlátást. Az FDP vezetője azonban nem hajlandó a kérdésben együttműködni a többi parlamenti párt által mélyen megvetett AfD-vel, és inkább a Zöldek támogatását kéri. A Zöldek azonban közölték: először meg akarják várni a kormánynak a BAMF-visszaélések kivizsgálására tett intézkedéseit.

A vizsgálóbizottságot így nehéz lesz felállítani, mert az AfD és az FDP ehhez együtt sem rendelkezik elég szavazattal – összesen 172 mandátumuk van a 709 fős Bundestagban –, a többi párt pedig egyelőre nem hajlik az együttműködésre. A képviselők legalább negyedének támogatásra volna szükség, ami 178 szavazatot jelent. A Bundestagban holnap tartanak vitát az ügyről.

(2018. június 6. – via magyaridok.hu)

2,w=993,q=high,c=0.bild