Category Archives: Transzatlanti kapcsolatok

– Egyetlen rövid hónap alatt onnan, hogy Amerika az első, eljutottunk oda, hogy Amerika az utolsó – mondta január 6-a óta első nyilvános beszédében Donald Trump. Az újraválasztását elbukó exelnök a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) nevű, évente megrendezett jobboldali rendezvényen tért vissza a porondra. Másfél órás beszédének egyetlen nem öncélú mozzanata az volt, hogy mindenkit a koronavírus elleni védőoltás beadatására biztatott. Szereplését látva keservesen csalódhattak azok a republikánusok, akik előzőleg abban reménykedtek, hogy nagyvonalú lesz pártbéli ellenzékével és Bidennek tartogatja a vitriolt.
Az egykori elnök egyelőre csakis a Republikánus Párt fölötti befolyásának megőrzésére koncentrál és kegyetlen bosszút akar állni mindenkin, aki az elmúlt hónapokban hűtlen lett hozzá a jobboldalon. A pártban uralkodó hangulatra jellemző, hogy vasárnap este akkor kapta a legnagyobb tapsot, amikor név szerint felsorolta azokat a republikánus képviselőket és szenátorokat, akik megszavazták az ellene a kongresszusban emelt közjogi vádat. – Mindtől szabaduljunk meg! – javasolta lelkes hallgatóságának, kilátásba helyezve, hogy valamennyi ellenfelével szembenálló jelölteket fog támogatni a párt előválasztásain. Azok, akikről beszélt, nem voltak a teremben: Mitch McConnell szenátusi frakcióvezetőnek, a volt elnökjelölt Mitt Romney-nak vagy az alsóházi republikánusok harmadik számú vezetőjének, Liz Cheney-nek más dolga volt a hétvégén.
A konferencia helyszínén, az orlandói Hyatt Regency hotelben Trump életnagyságú, aranyszínű szobrát is felállították. A műalkotás mellesleg az ezerszer elátkozott Mexikóban készült, és a szobrász később valódi aranyborítással is tervez egy hasonlót, amelyet majd tíz millió dolláros áron kíván értékesíteni. A modern aranyborjú modellje beszédében kizárta, hogy saját pártot alapítana. Bár a felmérések szerint a republikánus választók csaknem fele követné, arra hivatkozott, hogy így biztos vereség várna rájuk. A várakozásokra rácáfolva nem jelentette be, hogy indulni fog a 2024-es elnökválasztáson. Beérte annyival, hogy „ki tudja, lehet, hogy úgy döntök, harmadszor is megverem őket” – utalt a novemberben a Fehér Ház mellett a kongresszusi többséget is megszerző Demokrata Pártra. Arra nem tért ki, hogy mindkét elnökválasztásán kevesebb voksot kapott aktuális ellenfelénél. Kitartott amellett, hogy 2020-ban voltaképpen ő győzött, legfeljebb a gyáva legfelsőbb bíróság hagyta, hogy elvegyék tőle a diadalt. Ekkor a tömeg azt skandálta, hogy „Te nyertél, te nyertél!” Még egy mozzanattal utalt terveire, amikor a következő first ladyként említette feleségét, Melaniát, aki nem ment el a konferenciára.
A háromnapos rendezvény résztvevőinek jó kétharmada szeretné, ha Trump 2024-ben újra indulna, ami egyrészt meggyőző többség, másrészt azért hagy helyet a többi pályázónak is, például Ted Cruz és Josh Hawley szenátoroknak, Ron DeSantis floridai, Kristi Noem dél-dakotai kormányzónak vagy Mike Pompeo volt külügyminiszernek. Egyelőre nem látszik, hogy ki fordíthatná új irányba a pártot, mert a republikánus tömegek számára változatlanul Trump nacionalista populizmusa az irányadó. Nem véletlenül tréfálkozott azzal az ifjabbik Donald, hogy a konferencia inkább Trumpról szól, mint a konzervativizmusról. A család, leszámítva Melania távollétét, töretlenül Trump mellett áll. Ivanka lánya és férje, a szintén New York-i ingatlanbefektető Jared Kushner oda is költözött a közelébe, Dél-Floridába. Közvetlen politikai ambíciói azonban egyelőre csak másodszülött fia, Eric feleségének, Lara Trumpnak vannak, aki 2022-ben Dél-Karolinában indulna a szenátori posztért. Ivanka egyelőre lemondott arról, hogy Floridában tegye ugyanezt és mostanság az ifjabb Donald sem beszél saját elnöki ambícióiról. Igaz, amint Trump, úgy Ivanka és ifjabb Donald sem lehet biztos benne, hogy a következő éveket nem kell majd bíróságra járással töltenie: valamennyiük ellen vizsgálat folyik többek között a Trump Corporation viselt dolgai és a 2016-os beiktatási ceremóniára gyűjtött pénz törvénytelen felhasználása miatt.

A nagy választási hadjárat – a szavazók visszaszorításáért
Az idők, azok változnak – énekelte Bob Dylan még 1963-ban. Az azóta irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett dalnok üzenete most talán világosabb, mint valaha: „Gyertek, szenátorok, képviselők / Kérlek, halljátok meg a hívó szót / Ne álljátok el az ajtót / Ne torlaszoljátok el a termet / Mert sérül majd / Aki megtorpan / Kint ádáz a csata / Hamarosan megremegteti ablakaitokat és megrázza falaitokat / Mert az idők, azok változnak.” Az Egyesült Államok már nem az az ország, amelyik a 60-as években volt. Arányaiban zsugorodik a Republikánus Párt hagyományos bázisa, a vidéki, vallásos, felsőfokú végzettség nélküli fehér lakosság. Változatlan trendek mellett nagyjából 2045-re kisebbségbe kerülhetnek a nem spanyolajkú fehérek. Az utolsó nyolc elnökválasztásból a republikánus jelölt csupán egyszer kapta meg a voksok abszolút többségét – 2004-ben George W. Bush –, bár igaz, hogy az elektori testület „beépített” jobbra húzása miatt 2000-ben és 2016-ban is sikerült elhódítani a Fehér Házat.
A helyzet azonban világos: a Republikánus Pártnak meg kell változtatnia politikáját, hogy mások számára is vonzóbbá váljon – vagy meg kell akadályoznia a Demokrata Párt szavazóit voksuk leadásában. Egyelőre ez utóbbi stratégia látszik felülkerekedni. Donald Trump tökéletesen tisztában volt a helyzettel, nem véletlenül folytatott egy éven át kitartó harcot a levélszavazás ellen. Balszerencséjére a koronavírus-járvány miatt ott is elővették ezt a megoldást, ahol korábban nem létezett ez az opció.
Az ő csalásra való hivatkozásán felbuzdulva a jobboldal január óta már több mint harminc amerikai államban nyújtott be a választási törvényeket szigorító javaslatokat. A legmesszebb egy arizonai honatya ment, aki szerint nem szabad a választókra bízni, ki legyen az elnök, majd az állami törvényhozók kijelölik az elektori testület tagjait, akik eldöntik a dolgot. Ez nyilvánvalóan alkotmányellenes ostobaság, de akad néhány más, céljaiban hasonló, de megoldásaiban kevésbé morbid ötlet. Georgiában például a vasárnapi szavazást akarják betiltani, merthogy ott sok fekete vallási közösség tagjai az istentiszteletet követően szeretik leadni a voksaikat.
A 32 százalékban feketék lakta államban a 2018-as kormányzó választáson alulmaradó demokrata jelölt, Stacey Abrams hosszú évek szívós munkájával mintegy 800 ezer addig nem szavazó állampolgárt aktivizált, ami nélkül se Biden, se utóbb két demokrata párti szenátorjelölt nem tudott volna nyerni az államban. A republikánusok most el akarják törölni az indoklás nélküli levélszavazást, illetve a választópolgárok automatikus jegyzékbe vételét a jogosítványuk (egyben hivatalos személyazonosító igazolványuk) megújításakor. Arizonában is a levélszavazást nehezítik, továbbá 60 százalékra tervezik emelni a választási kérdésekkel kapcsolatos névszavazásokon szükséges többséget. Wisconsinban újra rajzolják az eddig is a republikánusoknak kedvező választási térképet, akárcsak New Hampshire-ben és más államokban.
Nebraskában, ahol idáig kongresszusi körzetenként ítélték oda az elektorokat, most vissza akarnak térni a „győztes mindent visz” elvhez, merthogy tavaly Biden is nyert egy helyet. A törvényhozás két házában többséggel rendelkező Demokrata Párt sem tétlenkedik. A szövetségi képviselőház ezen a héten kezdi meg egy 791 oldalas, átfogó választási törvénytervezet vitáját. Bár ebben a formában kevés az esélye az elfogadásra, de iránya egyértelmű. Passzusai megtiltanák a választásokon való részvétel mesterséges megnehezítését, a szavazókörzetek pártérdekek szerinti átrajzolását és korlátoznák a nagy pénzügyi donorok befolyását a kampányokra. A tervezet támogatói szerint szó sincs valamiféle balos támadásról, a szöveg kétpárti ajánlásokon alapszik. A New York Times idézi a Demokrácia 21 nevű, pártoktól független, a jó kormányzás mellett érvelő szervezet elnökét, aki szerint a választások az amerikai demokratikus kormányzás szíve. – Ez most a csatatér és ezt mindenki tudja – mondta a lapnak Fred Wertheimer.
Most éppen csütörtököt mondanak
Még mindig Donald Trump elnökké nyilvánításában bíznak a QAnon nevű összeesküvés-elméletben hívők. A legújabb határidő március 4-e, csütörtök, amikor is a hadsereg majd eltávolítja Joe Biden elnököt és kihirdeti, hogy mégiscsak Trump nyerte a novemberi választást. Trump azonban nem a 45., hanem a 19. elnökként térne vissza, mert a teória értelmében az 1871 után választott elnökök nem voltak legitimek. Március 4-e amúgy 1933-ig volt az elnökök beiktatásának napja, amikoris az alkotmány XX. kiegészítése a dátumot január 20-ra hozta előre. A QAnon összeesküvés-elmélet értelmében a liberálisok emberevő pedofil hálózata ellen küzdő Trump a háttérből most is irányítja az eseményeket és minden eddigi kudarca csak látszólagos, része a végső győzelmet garantáló mestertervnek.

(2021. március 2. via nepszava.hu)

Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselőházának demokrata párti elnöke pár nappal azelőtt vásárolt vételi opciókat Tesla-részvényekre, hogy párttársa, Joe Biden, a frissen megválasztott elnök kiadta legújabb „Vásárolj amerikait!” rendeletét. Mondjuk úgy, ők nem tétlenkedtek…
De nem tétlenkedett az Egyesült Államok vezetése sem. A rendelet kiadásán meg sem száradt a tinta, bejelentették, hogy ennek keretében lecserélik a kormány autóparkját, méghozzá elektromos meghajtású gépkocsikra. És láss csodát, pillanatok alatt 40 százalékot emelkedett Pelosiék részvényeinek értéke. Nem ezt hívják bennfentes kereskedésnek?

Biden január 25-én, múlt hétfőn írta alá negyedik „Buy American”, azaz „Vásárolj amerikai árukat!” nevű rendeletét.

ENNEK KERETÉBEN AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN GYÁRTOTT ELEKTROMOS MEGHAJTÁSÚ JÁRGÁNYOKRA CSERÉLIK A TELJES KORMÁNYZATI AUTÓPARKOT, AMELY – MIVEL PÉLDÁUL A POSTA GÉPJÁRMŰVEI IS IDE TARTOZNAK – 645 000 GÉPKOCSIT JELENT.
Ez idő szerint a Tesla, a General Motors és a Nissan Motor gyárt az ország területén hibrid vagy villanymotoros autókat, és még a Ford Motor tervezi, hogy beindítja a gyártást.

Mármost, Nancy Pelosi, a Képviselőház lassan 81 éves, demokrata párti elnöke (vagy a férje, Paul, aki kockázatitőke-befektető) január másodikán opciókat vásárolt Tesla-részvényekre, 500 000 és 1 000 000 dollár közötti értékben, 2022. március 18-i lejárattal, 500 dolláros darabáron, írja a moneycontrol.com pénzügyi portál. (Ez azt jelenti, hogy Pelosiék jövő március 22. előtt bármikor vásárolhatnak 2500 Tesla-papírt, ezen a fix 500 dolláros darabáron.)

A Tesla-részvények a vásárlás pillanatában darabonként 640,34 dollárt értek, most 890 dollár az áruk. Több mint ötven százalékkal megnőtt az értékük bő három hét alatt, Biden elnöki rendeletének hatására. Pelosiék papírjai most 1,12 millió dollárt érnek.

PELOSI ÉS BIDEN PÁRTTÁRSAK, NEHÉZ AZT HINNI, HOGY A VETERÁN POLITIKUSNŐ NEM TUDOTT ARRÓL, AZ ELNÖK MIRE KÉSZÜL.

Nem beszélve arról, hogy maga Pelosi is a környezetkímélő autók elterjesztésének szószólója, azaz komoly szerepet játszott abban, hogy Biden meghozza a fenti rendeletét.

Nézzük, mit ír a törvény. Kongresszusi tagoknak és házastársuknak nem tilos részvényeket venni, de ez mindig is forró téma volt. David Perdue republikánus szenátor hatéves mandátuma közben folyton ki volt téve kemény kritikáknak, amiért részvényekkel kereskedett. Most Pelosiék hasonló tranzakciót bonyolítottak le.

Vajon megússzák szárazon? Mindenesetre nagyon sok szemöldök felszaladt Washingtonban, amikor híre ment a részvényvásárlásnak.

(2021. február 2. via index.hu)

Amikor az Egyesült Államok és Európa egységben van, hatalmas befolyással bír, amikor megosztott, az probléma – hangsúlyozta Barack Obama volt amerikai elnök a spanyol közszolgálati televíziónak (TVE) adott, szombat éjjel sugárzott interjúban.

A jó hír, ami szerintem várható Biden csapatától, hogy hisznek a jogállamban, a multilaterális intézményekben, az együttműködésben, a tudományban, a tettekben, az emberi jogokban – fogalmazott. Véleménye szerint az európaiak arra számíthatnak, hogy az új adminisztráció folytonosságot képvisel majd az Obama-kormány politikájával, és kiemelte a transzatlanti és NATO-kapcsolatok megerősítését. Mint mondta, az új elnök jó hangot ütött meg országegyesítő szándékával, de úgy véli, ez nem valósul meg egyik napról a másikra.

Sosem tudtam volna elképzelni azt, ami történt – mondta Obama a Capitolium elleni január 6-i ostromról, amelyben négy tüntető és egy rendőr vesztette életét.

Tagadhatatlannak nevezte a jobboldali populizmus fellendülését, amelynek okát abban látja, hogy az emberek nem érzik biztonságban magukat sem gazdasági, sem kulturális értelemben. Meg kell tanulnunk együtt élni – jegyezte meg.

Beszélt az amerikai Republikánus Párt átalakulásáról, azon belül a mérsékelt erők visszaszorulásáról. Tehát most van egy Demokrata Pártunk, amely baloldali vagy balközép párt, és a másik oldalon egy Republikánus Párt, amely egy szélsőjobboldali párt – jelentette ki.

Obama szerint a Republikánus Párt tagadja a klímaváltozás létezését, vitatja a választási eredményeket és összeesküvés-elméletekbe kapaszkodik, amelyek közül a legőrültebbeket Donald Trump terjesztette. Barack Obama hangsúlyozta: a demokrácia működéséhez szükséges, hogy egyaránt legyen bal és jobboldal is. Az interjú hosszabb, internetre felkerült változatában kifejtette, hogy a nézeteltérések mellett mindkét oldalnak a közös megegyezésből kell kiindulnia például a képviselet, a választások, a törvénykezés vagy az információáramlás kérdésében.

Az elmúlt évek, elmúlt hónapok eseményei megtanították meg nekünk azt, hogy még a leggazdagabb országok, a legfejlettebb demokráciák sem immunisak ezekre a gondokra. Ezt a fajta problémát látjuk Oroszországban, Törökországban, a Fülöp-szigeteken és Mianmarban. De úgy tűnik, hogy ez probléma az Egyesült Államokban is, Spanyolországban, Magyarországon, Németországban – mondta a volt amerikai elnök.

(2021. január 31. via portfolio.hu)

A politikus azt ígéri, hogy helyreállítja az USA jó viszonyát a szövetségesekkel, ugyanakkor véget vet a tárcánál tapasztalható csüggedésnek.
Az amerikai Szenátus jóváhagyta, hogy Antony Blinken legyen az új külügyminiszter – írja a Washington Post.
A politikus azt ígéri, hogy helyreállítja az USA jó viszonyát a szövetségesekkel, ugyanakkor véget vet a tárcánál tapasztalható csüggedésnek.A jelentés idézi azt az üzenetet, amelyet az új kormánytag a jelölésekor tett közzé, és amely azt hangsúlyozza, hogy nagyszülei, szülei nem is olyan régen vándoroltak be az Egyesült Államokba, akárcsak néhai nevelőapja, aki túlélte Auschwitzot. Számukra az Új világ az utolsó esélyt jelentette, amikor az elnyomás és erőszak elől menekültek. Ő pedig tőlük tanulta meg, hogy mit is jelent Amerika a világ számára, ha a legjobb formáját nyújtja. Blinken pontosan ezért kíván dolgozni új posztján.
Kinevezését a felsőház 78-22 arányban fogadta el, de a republikánusok csaknem fele ellene voksolt, ami idáig az új adminisztráció egyik tagjánál sem fordult elő.Az amerikai diplomácia 58 éves új első embere ritka karriert fut be, mert eddig nemigen fordult elő, hogy valaki a házon belül kezdte pályáját és a végén a miniszterségig vitte. 1993-ban Európa-szakértőként vették fel, majd bekerült Clinton Nemzetbiztonsági Tanácsába, ahol szintén az öreg kontinens ügyeivel foglalkozott. Az ifjabb Bush megválasztása után váltott: a Szenátus Külügyi Bizottságához igazolt át, annak vezetője akkor éppen Biden volt. Obama idején a mostani elnök, akkori alelnök fő külpolitikai tanácsadójaként dolgozott, majd a Fehér Ház stábjában helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó lett. 2015-től Kerry alatt, két éven át, helyettes államtitkári teendőket látott el a Külügyben.

(2021. január 27. via nepszava.hu)

Túl van a szenátusi meghallgatáson Antony Blinken amerikai külügyminiszter-jelölt. Expozéjából és a kérdésekre adott válaszaiból úgy tűnik, néhány stratégiai kérdésben a sokat kritizált a Trump-adminisztráció külpolitikáját kívánja majd folytatni az új, demokrata kormányzat is.
Donald Trump távozása talán a legkaotikusabb lelépés volt az amerikai politika történetében. A Capitolium ostromának képsorai a nemzetközi közvéleményt is élesen emlékeztették az amerikai társadalom megosztottságára. Az előző adminisztráció külpolitikai téren elért eredményeit aláásta Trump számtalan magánshowja, Twitter-üzeneteinek sora, illetve vélt vagy valós ellenfeleit célzó kirohanásainak sokasága.

Az amerikai külpolitikát éles változások jellemezték az 2007 és 2020 között, ám az előző elnök kiszámíthatatlan és nárcisztikus megnyilvánulásai miatt nem lehetett mindig és egyből egyértelműsíteni, hogy ezek a lépések mennyire hatékonyak, fontosak, és hogy mennyire szolgálják valójában az amerikai érdekeket.

A frissen beiktatott Biden-adminisztráció leendő külpolitikája éppen ezért tesztként is szolgál majd: ennek köszönhetően világos értékelést kaphatunk az előző vezetés cselekedeteiről. Mi az, amit folytat az új Fehér Ház, mi az, amiben változtat?

Kína és a politikai megtérülés kérdése
A távol-keleti ország felemelkedése már az Obama-adminisztrációnak is gondot okozott, az akkori vezetés már 2012-ben meghirdette az „Ázsia felé fordulás” politikáját, ám érdemi lépések nem nagyon történtek. Egyrészt elvitte a figyelmet a krími háború és az Iszlám Állam elleni háború szükségessége, másrészt az elmúlt évtizedekben megszokott, politikailag korrekt eszköztárral nem lehetett eredményeket elérni. Az egyébként népszerű Barack Obama habitusától is távol állt a konfrontatív fellépés.

Donald Trumpnak nem voltak ilyen averziói. Drasztikusan növelte a védelmi költségvetést, levezényelte az Kínát és Oroszországot célpontba állító új nemzetbiztonsági stratégiát, unortodox módon vámháborúba is kezdett Pekinggel. Ennek megítélése többnyire negatív, ám az elnök vállalta a szembenállást a nyugati politikai és közgazdasági konszenzussal annak érdekében, hogy Kína komolyan vegye az amerikai aggodalmakat. A kereskedelmi háború újszerű volt, hiszen a két legnagyobb nemzetgazdaság konfliktusa éleződött, miközben ezek egymásnak is első számú gazdasági partnerei. Ennek nyomán világosnak tűnt, hogy ha Washington kárt okoz az kínai gazdaságnak, az az Egyesült Államoknak is fájni fog. Így is történt, de négy év múltán mégis csak azt látni, hogy a Covid-járvány megjelenéséig az amerikai GDP folyamatosan nőtt, a munkanélküliség csökkent, a tőzsde szárnyalt. Ezek után talán kijelenthetjük, hogy a kínai elleni vámháború működött, és bár gazdasági károkat szenvedett Amerika, a politikai megtérülés többet hozott.

A vámháború mutatói talán elég önbizalmat adnak majd ahhoz új adminisztrációnak, hogy ezt a típusú megközelítést is alkalmazza. Nem is véletlen, hogy Antony Blinken külügyminiszter a szenátusi meghallgatásán így fogalmazott, amikor a témáról beszélt:

Úgy hiszem, hogy Trump elnöknek igaza volt, amikor keményebb megközelítést alkalmazott Kína kapcsán. Vitatom, ahogy ezt képviselte számos területen, de az alapelvek tekintetében ez volt a jó, és azt hiszem, ez segítette az amerikai külpolitikát.

Transzatlanti kapcsolatok
Donald Trump a beiktatása előtt arról beszélt, nem biztos, hogy van értelme a NATO-nak, ennek nyomán elnöksége alatt is rendszeresek voltak a konfliktusok. Különösen a németek viselkedése bosszantotta a Fehér Ház urát. Angela Merkelre úgy tekintett mint aki nem csak vonakodik, hogy kivegye a részét a közös teherviselésből (a védelmi költségvetés 2 százalékra emelését csak 2030 utánra ígérte a kancellár), de egyenesen az amerikai gazdasági érdekek kárára erősíti kapcsolatait Moszkvával.

Az új vezetés nyilvánvalóan más hangot fog megütni ebben a kérdésben, a Trump által vehemensen követelt (bár már Obama alatt elindított) védelmikiadás-növelés a legtöbb tagországban sikeresen halad előre (ennek köszönhető Magyarországon a Zrínyi 2026 beszerzési program), német-amerikai kapcsolatokban pedig valószínűleg elnézőbb lesz Washington.

A fő kérdést ebben a relációban valószínűleg ismét csak Kínával (és kisebb mértékben Oroszországgal) szembeni, főleg gazdasági együttműködés jelenti majd, hiszen 2020 utolsó előtti napján az EU és Peking olyat átfogó stratégiai megállapodást írt alá, amely félretéve mindenféle demokratikus, emberi jogi aggodalmat, a két gazdaság közötti kapcsolatok elmélyítését irányozza elő. Ez pedig Washingtonban ismét felveti azt a kérdést, hogy az élesedő globális nagyhatalmi küzdelemben kihez is akar tartozni Európa. A Világbank adatai szerint 2007-ben a két gazdaság majdnem ugyanakkora volt, de mindkettő jóval nagyobb a kínainál. 2019-re az amerikai gazdaság 50 százalékkal nőt, míg az EU-é stagnált. Amíg az USA részesedése, ha szerényen is de nőtt a világgazdaságban, addig az Európai Unióé csökkent.

Közel-Kelet: Ábrahám-egyezmények és az iráni nukleáris megállapodás
Trumpnak a Közel-Kelet „nyugalmát” több alkalommal is sikerült felborzolnia. Egyfelől áthelyezte az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe, szakítva egy több évtizedes nemzetközi konszenzussal. Ezt követően pedig tető alá hozta azt, amit elképzelhetetlennek tartottak riválisai és a szakértők egyaránt: 2020 nyarán Izrael „békét kötött” az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel, később pedig Marokkó és Szudán is elismerte a zsidó államot. Az 1948 óta mindössze két arab ország merte ezt meglépni, és bár az új partnerek gazdasági vagy politikai jelentősége mérsékelt, az egyezmény révén közeledni tudott a térség két Irán-ellenes pólusa. Blinken – a már említett meghallgatásán – ezeket is „leokézta”.

A nagy szembeállás a Trump- és a Biden-adminisztráció között nyilvánvalóan Teherán és a nukleáris ambíciók kezelése lesz. Az előző kormányzat ezt egy szélesebb kontextusban nézte, mivel Irán regionális terjeszkedését tartotta a kulcsnak Irakban, Szíriában, Libanonban és az Öböl-térségben. Az új adminisztráció eddig megnyilatkozásai alapján kész lesz visszalépni a felmondott nukleáris megállapodásba, ám kérdés, milyen feltételekkel. Ez végre egy olyan terület lesz, amelyet európai, kínai és orosz részről is konszenzus övez, ám azóta Irán is növelte a dúsítotturán-készleteit.

Afganisztáni csapatkivonások: marad a homály
A közép-ázsiai ország ügyében Trump szintén áttörést ért el, amikor megegyezett a Talibánnal, hogy a kölcsönös vállalások esetén az USA 2021 májusáig kivonja csapatait az országból. A Biden-adminisztráció nehéz helyzetben lesz, mert ők sem érdekeltek a további jelenlétben, ugyanakkor ellenzékben a megállapodás ellen foglaltak állást. Az amerikai jelenlét már alig több 2000 főnél, teljes kivonulás esetén az afgán lakosság és a nemzetközi közösség is a tálibok teljes győzelmétől tart. Jó döntés nem lesz ebben a kérdésben: a nemzetközi hitelessége miatt Amerika nem engedheti meg a tálibok győzelmét, ugyanakkor a húsz éve tartó amerikai erőfeszítések hiábavalósága is nyilvánvaló.

Oroszország: újabb újrakezdés?
A hidegháború vége óta az újonnan hivatalba lépő amerikai adminisztrációk szinte kivétel nélkül békejobbal és a párbeszéd felújításának ajánlatával kezdték elnökségüket. Az eredmény minden esetben a kapcsolatok megromlása, a feszültségek felerősödése volt. Trump idején annyiban más volt a helyzet, hogy az elnök kifejezetten preferálta személyes kapcsolatát Vlagyimir Putyinnal, és többször megvédte Oroszországot (és magát) a 2016-os amerikai választásokba történő beavatkozás vádjától. Eközben a saját adminisztrációja egy pillanatra sem hagyott kétséget afelől, miként tekint az eurázsiai birodalomra. Ennek világos jele volt – a NATO keretében és a kétoldalú kapcsolatoknak köszönhetően – az európai katonai jelenlét megerősítése, a hadgyakorlatok számának növelése vagy az Ukrajnának nyújtott politikai és katonai támogatás.

Az Egyesült Államok kilépett, vagy ki akart lépni több kétoldalú bizalomerősítő megállapodásból. Washington felmondta az Nyitott Égbolt Szerződést, a közepes hatótávolságú nukleáris erőket szabályozó megállapodást. A nukleáris fegyverek számát korlátozó Új Start megállapodás is majdnem erre a sorsa jutott. Az új adminisztráció valószínűleg afféle stratégiai türelemmel közelít majd Oroszországhoz. A meglevő NATO programok tovább futnak, az Ukrajnának nyújtott támogatás még talán erősödni is fog.

(2021. január 25. via 24.hu)

A The Sunday Times szerint Charles de Gaulle példáját követné, aki 1958-ban tizenhárom évvel azután került elnöki pozícióba, hogy kivezette Franciaországot a második világháborúból. A szigetországban azonban elvben még közel négy évig nem rendeznek választást és amúgy is nehéz elképzelni, milyen szerepet kaphatna az egykori „Bambi”.
A Covid-19 „jót tesz” Tony Blairnek, a szigetországot három megnyert választással 1997 és 2007 között vezetett kormányfőnek. A konzervatív kabinet gyakran kaotikusnak tűnő válságkezelésére reagálva a 67 éves politikus és csapata rendszeres stratégiai tanácsokat ad az egészségügyi adminisztrációnak, személyesen Matt Hancock egészségügyi miniszternek. Blair nevéhez fűződik a hírek szerint a koronavírus elleni küzdelem egyik bástyájának tekintett tömeges tesztelési program kidolgozása, sőt ő használta először a kormány által később kisajátított „moonshot”, holdrakéta kifejezést.
Ahogy ezt a legutóbbi The Sunday Times is méltatta, a volt kormányfő, majd 2015-ig a közel-keleti békefolyamatot alakító diplomata „úttörő” szerepet játszott az arcmaszk viselésének kötelező tételében és a különböző szigorúságú karanténok bevezetésében. Egy még a múlt év vége előtt a BBC 4 véleményformáló reggeli műsorának, a Today-nek adott interjújában Tony Blair vonakodott elkötelezni magát, vajon kész- e egy újabb vezető pozíció betöltésére. Az exkormányfő elismerte, „frusztrált”, amiért a kormány „nem hatol a problémák mélyére, így minden egyes héttel nagyobb és nagyobb károk keletkeznek a gazdaságban és az egészségügyben”.
Hétpontos programjának a kormány által elfogadott, de széles körben nagyon vitatott eleme, hogy a gyógyszergyárak, de különösen a Pfizer/BioNTech által tervezett és december 8-tól alkalmazott eredetileg három hét helyett ez év eleje óta tizenkét hét telik el a védőoltás első és második dózisának beadása között. Tony Blair abból indult ki, hogy a Covid-19 megbetegedések drámai megugrása közepette többet ér, ha sok ember élvez bizonyos immunitást, mint ha kevesen jutnak nagyobb védettséghez. Blair óvatos visszatérése a politikai életbe több tényezővel is magyarázható. Gondolhat imázsára és a szellemi hagyatékára, szeretné elkerülni, hogy egyetlen ország, Irak jusson az emberek eszébe, amikor neve elhangzik.
A tömegpusztító fegyverekre hivatkozó, hamis bizonyítékok alapján elindított 2003-as iraki háború szégyene örökre összefonódhat a volt Labour vezető nevével. Blair ereje teljében adta át a stafétabotot Gordon Brownnak, és azóta azt kellett látnia, hogy mind az egyetlen választást sem nyert Brown, mind az őt követő konzervatív kormányfők, Cameron, May, majd Johnson képességei eltörpültek az ő formátuma mellett. Egy név nélkül nyilatkozó barátja szerint Blair „egy évtizedet töltött pénzkereséssel, és most már olyan jól el van eresztve, hogy következő lépése tekintélyének helyreállítása lesz”.
Sokan gondolják viszont, hogy éppen az elmúlt években végzett munkájával, kétes politikusoknak, mint Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnöknek és multinacionális vállalatoknak nyújtott tanácsaival helyrehozhatatlanul tönkretette egy „comeback” esélyét. A The Sunday Times szerint Blair Charles de Gaulle példáját követné, aki 1958-ban tizenhárom évvel azután került elnöki pozícióba, hogy kivezette Franciaországot a második világháborúból. A szigetországban azonban elvben még közel négy évig nem rendeznek választást és amúgy is nehéz elképzelni, milyen szerepet kaphatna az egykori „Bambi”.

(2021. január 14. via nepszava.hu)