Category Archives: Hírek, aktuális események

Szlovákiában új kormány lépett hivatalba, nem pedig előrehozott választás jön. Mindez az önök pártján múlt.

Bugár Béla: Szinte minden rajtunk múlt. Az uniós csatlakozás, a lisszaboni szerződés, a mostani helyzet megoldása, a meciari amnesztia eltörlése, és ezeket mindenki rajtunk is kéri számon. Kicsit sok ez annak fényében, hogy 6 százalékunk van.

Jelenleg. De nem éppen arról van szó, hogy amennyiben parlamenti választásra kerülne sor, akkor kiesnének a parlamentből?

B. B.: Nem. Bárkivel fogadni mertem volna, hogy amennyiben az első lehetséges időpontra, július 7-ére kitűzik a választást – amit az ellenzék nagyon nem akart, mondván: egyházi ünnepre esne, meg kulturális fesztivál is lesz, ám mi ragaszkodtunk volna ehhez a dátumhoz –, akkor a Híd kampány nélkül 7 százalék fölött végez. Ugyanis ilyen volt a közhangulat, és ha borítunk, akkor sokan azt mondták volna, hogy „na, végre, lehet kit támogatni”. De az előrehozott választásoknak ennél azért több tétjük van. Például hogy lesz-e stabil kormány, lehet-e a Smer, illetve a fasiszta Kotlebáék nélkül kormányt alakítani? A fölmérések azt mutatták, hogy nem.

Magyarországon sokan összetennék a kezüket némileg instabilabb kormányért…

B. B.: De én itt élek, és a feladatom többek közt az is, hogy a választóimnak az asztalra tegyem, amit megígértünk. Azzal, hogy a Híd kormányon maradt, lett még egy magyar miniszter, egyben miniszterelnök-helyettes is, folytathatjuk az elkezdett munkát, amely kisebbségi területen ez alatt a két év alatt többet hozott, mint az előző húsz év. A kisebbségi iskolák megmentésétől a kulturális alap bővítésén át a magyar nyelvű táblákig vagy a gyorsforgalmi utakig.

Ezért másították meg a szavukat? Hiszen az országos tanácsuk ülése után bejelentették: távoznak a kormányból.

B. B.: Akkor beszéljünk az előzményekről! Történt sajnos egy kettős gyilkosság. A teljesen érthetően fölháborodott újságírók elvesztett kollégájuk munkájával hozták összefüggésbe a gyilkosságot, és egyből így nyilatkozott a rendőrfőparancsnok is. Pedig a mai napig nem tudjuk, mi a pontos ok, viszont az országos fölháborodásban felszínre kerültek egyéb dolgok, mint például az uniós támogatásokkal kapcsolatos visszaélések. Egy demokratikus országban – még ha nem is közvetlenül felelős – ilyenkor le szokott mondani az illetékes, ezért kértük, hogy távozzon Robert Kalinák belügyminiszter, aki, ha időben lemond, talán nem jutunk idáig. Ám közben az is kiderült, hogy a megölt újságíró tényfeltáró cikke összefüggésbe hozható egy Olaszországból idetelepült vállalkozóval, aki állítólag kapcsolatban állt a kormányhivatal két alkalmazottjával, és fölszólítottuk Fico miniszterelnököt, hogy ezt a két embert bocsássa el.

Azért tőlünk nézve a szlovák élet kissé vadnyugatiasnak tűnik: nem a mostani volt az első újságírógyilkosság, akadt példa nyílt színi leszámolásra, és rabolták már el az elnök fiát is.

B. B.: Ebbe ne menjünk most bele; voltak különféle robbantások Pesten is. Nem mondom, hogy négy év egyedüli Smer-kormányzás után nem eshet ki számos csontváz a szekrényből, egy részük ki is esik, de nem minden igaz, ami megjelenik.

Ezért fogalmaztam úgy, hogy „annak tűnik”. Lehet az a megfejtés, hogy a szlovák sajtó jobb, mint a magyar, több mindent tár föl?

B. B.: Ez nem egyszerűen megfejtés, hanem biztosan így van. Nézze meg a közszolgálati adókat, a vitákban a műsorvezetők ellenzékiként lépnek föl az ott lévő koalíciós politikussal szemben, és Szlovákiában nem tudok olyan újságot mondani, amelyik kimondottan kormányközeli volna.

A közszolgálati médiát említette, nekünk erről a sorosozás jut eszünkbe. Mit szólt, amikor Robert Fico kijelentette, hogy Soros György áll a tüntetések hátterében?

B. B.: Ki volt az, aki itt Szlovákiában ez ellen fölszólalt? Csak a Híd politikusai. Emiatt kellett Ficónak mennie. Amikor elkezdődött a sorosozás, meg különféle összeesküvés-elméletekkel jöttek, hogy ki irányítja az utcát, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy ezek után nem lehet tovább úgy kormányozni, mintha nem történt volna semmi.

Innentől azért érdekes törésvonalak jönnek létre, mintha a Híd nemcsak az ellenzékkel állna szemben, de koalíciós partnerének és magyarlakta hátországa egy részének is ellenzéke volna, hiszen ugyanígy sorosozik a Magyar Közösség Pártja is.

B. B.: Nem akarom értékelni, amit az MKP csinál. Mindenki azt teszi, amit a gazdája mond neki. Nincs ebben újdonság. A 2016-os választási kampányban készítettek egy plakátot, hogy Bugár Béla Győrben, a pályaudvaron győzködi a migránsokat, hogy jöjjenek át Szlovákiába. Ezzel nem tudunk mit csinálni. Vagy elhiszik az emberek, vagy nem, de engem aszerint értékeljenek, amit teszek.

Ha már pályaudvar: korábban ugyanerre a vonatra szállt föl maga Fico is. Nem mondott a menekültválság közben sem mást, és ezzel alapvetően alakította át a viszonyokat. Miközben koalícióra lépett egykori megveszekedett ellenfelével, azaz magukkal, aközben közel került a magyar kormányhoz, amely meg önök iránt nem viseltetik gyengéd érzelmekkel.

B. B.: A két miniszterelnök között azért volt jó az együttműködés, mert volt egyfajta egyezség, hogy a kényes témákat nem feszegetik, semmi olyanhoz nem nyúlnak, ami feszültséget okozhat. Szóba került például a kettős állampolgárság? Nem. Mindeközben ellesnek egymástól különböző politikai húzásokat. Azonban míg Orbánéknak ez a Soros Gyuri bácsiféle hergelés hozhat valamit a konyhára, addig nem vagyok biztos abban, hogy ez Szlovákiában is működik.

A rossz emlékű állampolgársági népszavazást követően ön épp e hasábokon azért bírálta Gyurcsány Ferencet, hogy látszategyeztetést hívott össze a határon túli szervezeteknek, pedig ott lett volna az erre hivatott fórum, a Magyar Állandó Értekezlet. Mikor vett részt utoljára bármilyen Máért-szerű megbeszélésen?

B. B.: Több mint kilenc éve. Én oda megyek, ahová hívnak, de oda csak a parlamenten kívüli MKP-t hívták

Személyesen hogy éli meg?

B. B.: Amikor kilenc éve kiváltunk, arra nem gondoltunk, hogy a természetes rivalizáláson túl az MKP gyűlöletkampányt indít. Az érthető volna, hogy a kiesett megélhetési politikusok gyűlölködnek, de sajnos nem lehet ennyire leegyszerűsíteni ezt. Az utóbbi években kineveltek egy új gárdát, amely akkora gyűlöletet tanúsít irántunk, hogy az a racionális és szükségszerű – például a megyei választások szintjén való – együttműködést is lehetetlenné teszi.

Beszéljünk még egy kicsit a gazdáról! Mi történne, ha a Fidesz maga alá gyűrné a szlovákiai magyar érdekképviseletet?

B. B.: Szlovákiában ez jelen volt a második világháború előtt, de főleg utána. Az, hogy ötödik hadoszlopként kezelték az itt élő magyarokat, a mindenkori magyar kormány meghosszabbított kezeként, akik mindig úgy cselekszenek, ahogy a magyar kormány kívánja, akár a szlovák érdekek ellen is. Nem szeretném ezt újra megérni.

Az ön által vezetett párt négy kormánynak volt tagja, amely három nagyon különböző ideológiai karaktert képviselt. Melyiket tartja a legeredményesebbnek?

B. B.: Ha onnan nézzük, hogy a programból mennyit lehet megvalósítani, és a kisebbségi témákhoz ki mennyit ad hozzá, azt kell mondanom, a jelenlegi, kevert koalíció. A liberális SaS-szel nagyon negatív tapasztalatunk van. Nem lehet úgy kormányozni, hogy vagy az én véleményem érvényesül, vagy buktok. De Dzurinda szájából is hallottam olyat, hogy ez meg ez benne van a kormányprogramban, de nem csináljuk, mert nincs politikai akarat. Ezt soha nem hallottam se Ficótól, se Dankótól, a Szlovák Nemzeti Párt elnökétől.

Most jön az ötödik kormány. Van abban valami fura történelmi fricska, hogy egy olasz maffiával kapcsolatba hozott botrány elsöpör egy kormányt, majd megválasztanak egy olasz felmenőkkel rendelkező miniszterelnököt. Mit vár Peter Pellegrinitől?

B. B.: Arra számítok, hogy mivel fiatalabb és nem olyan nagyon régen van a politikában, nem akarja majd, hogy politikai karrierje itt törjön ketté. Másként fog viselkedni az elnökkel, mint az elődje, és másként fog viselkedni a sajtóval.

Az biztos: például remek témákat szolgáltat. Ön ült mellette az ominózus sajtótájékoztatón, amikor kiesett a zsebéből egy – többek által fűként azonosított – gyanús csomag. Mi volt az?

B. B.: Én ott nem is láttam, de elképesztő, amit a szlovák média néha művel. Eleve azért ültünk még ott, mert meg kellett várnunk, amíg az egyik tévétársaság után odahozzák az elfelejtett kábelt. Pellegrini azért vette elő a telefonját, mert mutatta, hogy a köztársasági elnök már vár minket. Ezek után arról beszélnek, hogy mi esett ki a zsebéből. Szoktam mondani nekik, hogy érdemes volna kipróbálniuk fél évre a magyarországi sajtószabadságot.

(2018. április 2. via hvg.hu)

Február végén otthonukban holtan találták Jan Kuciakot és barátnőjét a szlovákiai Nagymácsédon. A 27 éves oknyomozó újságíró főleg adócsalások feltárásával foglalkozott, köztük a legnagyobb kormánypárthoz, a Smerhez köthető emberek ügyeivel. Azóta kiderült, hogy Kuciak éppen egy olyan anyagon dolgozott, amely rávilágított az olasz maffia és a szlovák politikai és gazdasági elit közti összefonódásokra. Az újságíró meggyilkolása lavinát indított el Szlovákiában, amibe belebukhat a szlovák kormány. A Most-Híd előrehozott választásokat követel, különben kilép a kabinetből.

Fico körül folyamatosan fogyott a levegő, ezért egy idő után a gyilkosság helyett az ellenzékkel kezdett el foglalkozni. Szerinte az ellenzék két ember halálából politikai előnyt próbál kovácsolni azzal, hogy embereket visznek az utcára.

2006 óta nem nyertek választásokat. Az ellenzék már megtalálta a gyilkost, nincs szüksége semmilyen bizonyítékra. Ők nyomozók, ügyészek, bírók. Egy céljuk van: hogy kriminalizálják a Smert és koalícióját – mondta Fico az Új Szó szerint, miközben Pozsonyban ezrek vonultak utcára olyan plakátokkal, hogy „Fico, vér tapad a kezedhez”. A Smer koalíciós partnere, a Híd pedig megkezdte a tárgyalásokat Ficóval Kalinák és Gaspar eltávolításáról. Volt, aki nem várta meg a tárgyalásokat, és inkább lemondott magától. Marek Madaric a kulturális miniszteri posztjáról távozott, és a Smer joggal félt attól, hogy ezzel lavinát indít el. Pláne azután, hogy a Smer koalíciós partnere, a Híd egyik politikusa már nyilvánosan is arra szólította fel Kalinákot és Gaspart, hogy mondjanak le.

A helyzet pedig csak egyre fokozódott. Simon Zsolt, a Híd korábbi politikusa volt pártjának azt üzente, hogy még most kellene kilépni a koalícióból, miközben a párt frakcióvezetője, Gál Gábor is arról beszélt, hogy Robert Kalinák helyében ő bizony már rég lemondott volna. Közben a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottság elnöke, Grendel Gábor kijelentette, hogy nevetséges, amiért a rendőrség csak a gyilkosság után négy nappal kezdett el razziázni, és hogy a Smer koalíciós partnereinek el kell venniük a belügyminisztériumot Ficóéktól. Közben a Híd sem úszta meg, Igor Janckulík parlamenti képviselő kiszállt a pártból és függetlenként folytatja, illetve nem támogatja a kormánykoalíciót. A szlovák közhangulat a Smer után szép lassan a Hídat is elérte.

Nem csak a parlamentben, hanem az utcán is egyre rosszabbá vált a helyzet. Március elején a hóesés ellenére tízezrek gyűltek össze és követelték Fico, Kalinák és a Smer lemondását a kormányhivatal előtt. Kalinák továbbra sem volt hajlandó lemondani, miközben távozott Fico egyik bizalmi embere, Roman Sipos irodavezető.

Az ellenzék pedig támadásba lendült, miután Andrej Kiska köztársasági elnök arról beszélt, hogy két megoldás lehet a közéleti mélypont kezelésére: vagy a kormány teljes átalakítása vagy egy előrehozott választás.

Hétfőn robbant a hír, hogy a két hete tanácstalan Híd Kalinák lemondása után úgy döntött, előrehozott választásokat akarnak, vagy kilépnek a koalícióból. Bugár Béla pártelnök szerint ez akár már nyáron megtörténhet, bár Fico egyértelműen elutasította az előrehozott választás ötletét. Ezért a Híd kénytelen a másik koalíciós partnerrel, az SNS-sel tárgyalni, miután kiderült, hogy Andrej Danko pártelnök sem zárja ki az előrehozott választások lehetőségét.

Az biztos, hogy az egész kettős gyilkosság alapjaiban rengette meg a szlovák politikát, de még így is korai bármit is látni előre. Kuciak munkáját szlovákiai és nemzetközi újságírók tucatjai igyekeznek befejezni, külföldi hatóságok ajánlották fel a nyomozás segítését, miközben egyre-másra jelennek meg cikkek a szlovák sajtóban arról, hogy Fico kormányának éppen melyik embere volt vagy van most is üzleti kapcsolatban azokkal az olasz vállalkozókkal, akikről Kuciak is írt. Ráadásul arról is egyre többet olvasni, hogy nem csak Kuciak védelmében történtek hatalmas szakmai hibák, de a rendőrség a gyilkosság után is rosszul végezte a munkáját, későn mentek ki helyszínelni, razziázni, több érintett olasz vállalkozót szabadlábra helyeztek, a gyilkossági helyszínen nem volt orvosszakértő és olyan rendőr is feltűnt a helyszínen, akit Fico bizalmi embereként ismernek.

Egyelőre nem tudni, mennyire romlott a Smer támogatottsága Szlovákiában, de azt azért érdemes tudni, hogy a nagy városi tüntetéseken főleg ellenzéki szimpatizánsok voltak, miközben a Smer leginkább vidéken erős. Az biztos, hogy Ficónak valamit lassan lépnie kell, és ugyan a sorosozás világszerte népszerű taktikai húzás a különböző krízisek kezelésére, de jelenleg úgy néz ki, hogy a Híd és az SNS, tehát a Smer két koalíciós partnere is előrehozott választásokat akar, amit Fico kategorikusan elutasított eddig. Viszont, ha a két párt kilép, Fico nem lesz alkalmas a kormányzásra, de ez már egy másik történet.

Az előrehozott választáshoz egyébként 90 képviselő szavazata kell, ennyit sem a kormány, sem az ellenzék nem képes önmagában felmutatni. Viszont a Híd és az SNS is jelezte, előrehozott választást akarnak, ezért az ellenzékkel összefogva egyáltalán nem valószínűtlen, hogy megszavazzák majd. Azonban ha mégis történne valami, és nem jönne össze a 90 szavazat, az ellenzék bojkottálhatja a parlamenti munkát, három hónap határozatképtelenség után pedig a köztársasági elnök feloszlathatja a törvényhozást és új választásokat írhat ki.

Andrej Kiska pedig Robert Fico egyik nagy ellenfelévé vált a Kuciak-gyilkosság óta, így nem valószínű, hogy nem élne ezzel a lehetőséggel. Mentőövként esetleg koalícióra léphetnének a Marian Kotleba-féle LSNS-sel, ami voltaképpen egy korai Jobbik iszlám-, cigány- és magyarellenes retorikával és általános euroszkepticizmussal, azonban ha Fico esetleg szeretné is magát körbevenni ilyen politikusokkal, akkor sem jöhetne össze, mivel Kotleba korábban jelezte, hogy szintén előrehozott választásokat akar.

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ősszel, a helyhatósági választásokkal vonnák össze az előrehozott választást, hiszen ez olcsóbb a kormánynak. Természetesen az sem elképzelhetetlen, hogy a 2006 óta minden választást megnyerő Smer nyer az előrehozott választásokon. Bár a mostani kormányválság nyilván nem tett jót a megítélésüknek, a tavaly novemberi megyei választások a jobboldal erősödését mutatták.

(2018. március 14. . via index.hu)

Késsel támadt egy 26 éves osztrák állampolgár vasárnap éjjel az iráni nagykövet bécsi rezidenciájánál őrszolgálatban lévő egyik osztrák katonára, aki az elkövetőt agyonlőtte – közölte Harald Sörös a helyi rendőrség szóvivője.

Az illetékes szerint a késelő minden előzetes figyelmeztetés nélkül rontott neki a katonának, aki először paprikasprével próbálkozott elhárítani a támadást, majd rövid dulakodást követően három lövést adott le Glock 17-es oldalfegyveréből.

Az elkövető a helyszínen életét vesztette, a környéket a rendőrség lezárta. A katona felkarján szerzett vágott sebet, őt sokkos állapotban kórházba szállították.

Michael Bauer, az osztrák védelmi tárca szóvivője az incidensről elmondta: a megtámadott katona az előírásoknak megfelelően először az enyhébb eszközt – a paprikasprét – vette igénybe, s csak miután ez hatástalannak bizonyult, vette elő szolgálati fegyverét. “A dolgok jelenlegi állása szerint mindenben helyesen cselekedett” – hangsúlyozta Bauer.

A minisztériumi illetékes szerint a külföldi diplomáciai létesítmények védelmére általában egy hivatásos katonát helyeznek őrszolgálatba az épület elé, egy másikat pedig az épületen belülre, ahol ez nem lehetséges, ott a második katona a legközelebbi rendőrőrsről látja el feladatát.

(via hvg.hu)

A szociális partnerség rendszerében repedések keletkeztek, az Osztrák Szociáldemokrata Párt eladósodott, ideológiailag tanácstalan. Az ellenzékbe került SPÖ vezére még nem döntött, megy vagy marad.

Megvárja a március 4-ei karintiai választások eredményét, s aztán irány az üzleti élet – ezt állítja Christian Kernről, az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) vezéréről az Österreich című napilap. És még azt is tudni véli, hogy a helyére a parlament második alelnöke, Doris Bures lép majd. Kern 2016 májusában került az SPÖ, s ezzel a kormány élére, és a tavaly október 15-ére előrehozott választásig volt hatalmon. A megelőző tíz évet az osztrák államvasutak irányításával töltötte, s a következő egy évtizedet szánta a politikának. Amikor pártja a 2017-es választást elveszítette, közölte, hogy ellenzékben is tartja az ígéretét.

Kern személyéről folyamatos a vita. Sokkal népszerűbb, mint a választáson harmadik helyezett szélsőjobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, az alkancellárrá emelkedett Heinz-Christian Strache. De felróják neki súlyos taktikai hibáit, amelyek révén az SPÖ elveszítette a hatalmat. Az sem tetszik a szocdem párttagoknak, hogy az ellenzéki vezérként neki járó havi 8500 eurós fizetését a pártközpont különféle trükkökkel megduplázta, nehogy új szerepkörében nélkülöznie kelljen. Ráadásul parlamenti frakcióvezetői tisztségén is osztozik Andreas Schiederrel, aki már akkor ebben a funkcióban ült, amikor Kern még a kormányt vezette.

Az exkancellárnak így elemi érdeke volt, hogy Schieder induljon el januárban az SPÖ legnagyobb tartományi pártszervezetének, a bécsinek az elnöki posztjáért, ami Michael Häupl leköszönésével ürült meg. Az eddigi gyakorlat szerint, aki a tartományi pártot irányítja, az a polgármesterséget is megkapja. (Erről a posztról majd májusban döntenek a városházán.) A későn benevezett, a várospolitika helyett országos, illetve világpolitikával foglalkozó Schieder azonban alulmaradt, ezért mehet vissza Kern mellé a parlamentbe. Ráadásul az 57:43 arányban győztes Michael Ludwig, a fővárosi lakásosztály eddigi vezetője Werner Faymann eltökélt híve. Faymann valaha szintén a lakásosztály éléről katapultált a kancellári hivatalba, és éppen Kern volt az, aki megfosztotta a trónjától. Az SPÖ legügyesebb stratégájának mondott Häupl későn választott utódot Schieder személyében, sokáig Kernnek tartotta fenn a székét, arra az esetre, ha választási kudarca után nem lenne hova mennie.

„Nem tudom, rosszabb lenne-e a hangulat, ha az FPÖ nyert volna” – magyarázta a lélektani helyzetet a városháza egyik alkalmazottja a Die Pressében. Ludwig győzelmével azonnal öldöklő hatalmi harc indult, az új vezető a Faymann-tábor pragmatikus embereit kívánja a legfontosabb pozíciókba helyezni. Az ezeket jelenleg elfoglalók, a párt balszárnyához tartozó tanácsosok védekeznek, és azon mesterkednek, hogy a polgármesteri pozíciót ne Ludwig kapja meg. Áll tehát a bál a főváros legnagyobb és leggazdagabb pártszervezetében, ahol Häupl uralma alatt a menekültekkel megengedőbben, az FPÖ-vel pedig keményebben bántak, mint más tartományokban. Bécsen kívül az SPÖ-nek még két tartományban van miniszterelnöke, Burgenlandban, ahol Hans Niessl az FPÖ-vel kormányoz koalícióban, illetve Karintiában, ahol március elején dől el, meg tud-e maradni első embernek Peter Kaiser. De Häupl nyugdíjba vonulásával, és helyettesének, a pénzügyekben illetékes Renate Braunernek a leváltásával Kern az országos pártelnökségben is két legfontosabb támogatóját veszíti el.

Az új néppárti–szabadságpárti kormány a programjába vette, hogy szétszedi a háború utáni Ausztria konszenzust garantáló alaprendszerét, a szociális partnerség intézményét. A kötelező tagságot előíró, a munkáltatók érdekeit képviselő gazdasági kamara és a munkavállalókat tömörítő Arbeiterkammer – szimbiózisban a szintén a szociáldemokratákhoz tartozó ÖGB szakszervezeti szövetséggel – készítette elő mindeddig a kormányszintű tárgyalásokat, az általuk kidolgozott kompromisszumok puhították a minisztertanácsi vitákat. A jobboldali koalíció szerint a rendszer elavult, az állandó egyezkedések lassítják a haladást, a magas tagdíjak túlzott hatalomhoz juttatták a szociális partnereket. A megsemmisítési kísérlet első ütközete nem járt azonban átütő sikerrel – jórészt a Néppárt (ÖVP) visszakozásának köszönhetően –, a partnerségi rendszer maradt, csak a tagdíj lett alacsonyabb.

Aztán február elején egyszerre jelentette be nyugdíjba vonulását a szociális partnerség három vezetője, így nyitva utat a rendszer megváltoztatásához. Christoph Leitl 18 éve áll a gazdasági kamara élén, belőle a nyáron az európai kamarák szövetségének elnöke lesz, a helyére Sebastian Kurz néppárti kancellár bizalmasa, a korábbi gazdasági miniszter, Harald Mahrer kerül. Szintén nyáron veszi át a szakszervezeti szövetség irányítását Erich Foglartól a nála csak egy évvel fiatalabb Wolfgang Katzian. Az Arbeiterkammer népszerűnek mondott vezetője, Rudolf Kaske pedig a felesége betegségére hivatkozva vonul vissza, posztjára a helyettese, Renate Anderl kerül. Elemzők az utóbbi két embert harcosabbnak tartják elődeiknél, elszántabban ellenezték például az FPÖ hatalomra kerülését. Mindketten Schieder híveinek számítanak, míg a távozók Ludwig-pártiak.

Ez akár erősítheti is Kern pozícióját, de a kádermozgás személyi harcokat is beindíthat. Pedig az SPÖ-vezérnek stabilitásra van szüksége pártja megingott egyensúlyának helyreállítására. Hogy választ tudjon találni azokra a kérdésekre, amelyek egész Európában gyötrik a szociáldemokratákat, a menekülteket érintő problémáktól a nemzeti identitással szembeállított globalizáción át a jóléti állam vívmányainak fenntartásáig. De prózai teendői is vannak, 2020-ig el akarja tüntetni a párt jelenlegi 20 millió eurós adósságát.

A január végi alsó-ausztriai tartományi választásokon, ahol az ÖVP megőrizte abszolút többségét, az SPÖ jobban szerepelt a vártnál, 2,3 százalékponttal, 23,9 százalékra növelte részesedését. És még az előrehozott őszi parlamenti választásokon is 26,9 százalékot szedett össze, ami csak a második helyre volt elég, miközben több volt, mint a 2013-ban győzelmet jelentő 26,8 százalék. Így most a szociáldemokraták nehezen tudják eldönteni, Kern munkássága végül is siker vagy kudarc? Az SPÖ ma legalább olyan bizonytalan az első emberének megítélésében, mint ahogy Kern sem tudja, akar-e maradni a párt élén.

(2018. 02. 17. via hvg.hu)